Kunga Csöleg

Formák nélküli, korlátlan tér. Testérzete nincs, csak a légzés áramlása utal a világ létezésére. Időtlen, ragyogó tudatosság. Személytelen gyönyör. Minden teljes, erőfeszítés-mentes. Egymás után háromszor is hagyja a buddha fényformáját feloldódni, ahogy a láma elmagyarázta. Nincs más dolga, csak engedni, hogy tudata és a buddha tudata összemosódjanak. Mozdulatlanul, teljes lótusztartásban ül Csoma Sándor.

Kunga Csöleg finoman megköszörüli a torkát. Lassan kinyitja szemeit, és hagyja, hogy a világ újra összeálljon előtte. Mély lélegzetet vesz. Kifújja. Még egy darabig maga elé mered a térbe, aztán lassan oldalra néz, a mellette ülő Csomára. Vigyorog, helyeslően bólint. Lapoz. Felolvassa a szöveget. Csoma is abbahagyja meditációját. Hangosan, együtt olvassák a záró kívánságokat. Leírhatatlan boldogsággal tölti el az öregember jelenléte.

Állnak az ajtóban. Kunga Csöleg búcsúzáskor azt mondja neki, hogy ha ezt a meditációt kitartóan gyakorolja, idővel meg fogja ismerni az igazi szabadságot. Később, amikor visszatér oda, ahol a népek hangyákként futkosnak az után, amit boldogságnak hisznek, gyakorolhatja napjában egyszer. Ne legyenek kétségei, eljuttatja oda, ahová haladással nem lehet eljutni. Ha mindennap használja, idővel kimozdíthatatlanná válik és örömöt tapasztal olyan dolgokban is, amik az emberek többsége előtt láthatatlanok maradnak. Folytathatja a tanulást is, heti egy-két alkalommal felkeresheti Szángye Puncogot. Ez nem egy zárt elvonulás. A fennmaradó időben azonban maradjon a barlangban, és ő, Kunga Csöleg, heti egyszer meglátogatja, a megbeszélt napon. Két kezét Csoma halántékára teszi, homlokát a homlokához húzza. Sokáig maradnak így, összeérintett homlokkal. Csomának úgy tűnik, nagyon hosszan, bár nem tudja, meddig, mert a láma mintha kivonná az időt a dolgokból, és csak gyönyörteli, térszerű tudatosság marad ott, ahol addig fogalmak és érzelmek csapdostak. A világ, ahogy Csoma ismerte, a láma iránt érzett odaadássá alakul. Ha most megkérdeznék tőle, ki is ő, nem biztos, hogy tudná. Mint ahogy azt sem, hogy melyik az ő igazi neve.

Hat hónap a barlangban. Tél. Kurta nyár. Hegyek a sivatagi tájban. Kunga Csöleg előtte ül a földön, vastag, zsíros, báránybőr csubájában. Vajas teát szürcsölgetnek. Csoma nem maradhat tovább, mondja a láma. Másféle idők jönnek. Ladakh veszélyessé válhat. Csoma megértése a tudat természetéről már nem tud elvesztődni. De a tibeti nyelvvel kapcsolatos munkája még nem ért véget, és akár kárba is veszhet, ha most nem megy el Ladakhból. Erről nem akar többet mondani, mert felesleges, de Csoma jobb, ha tudja, hogy nyelvtanulása jelentőséggel bírhat és később még folytathatja azt. Hasznossá válhat általa. A tudós népek elismerik majd erőfeszítéseit, és őbelőle híres ember lesz. A Kangyúr alapján készült írásait a Buddhadharmáról kiadhatja, de tegyen úgy, mintha ezek egy külső szemlélő felületes ismeretei volnának. Az igazi Buddhadharma, amit őáltala ismert meg, most még csak neki szól. Egyedül az ő javát szolgálja. Nem érett még meg a világ, hogy megismerje a Gyémánt Út erejét. Ehhez sok időnek kell még eltelnie. Amikor a tibetiek szétszélednek a világban, és találkoznak a fehér ember országaiban újraszületett bódiszattvákkal, a dharma mindenhová el fog jutni, ahol nem barbárok élnek, és mérhetetlenül sok lény javára válik. Azon a földön is, ahonnét Csoma jött. De ez most még nem fontos. Most úgyse értenék meg őt, még azok se, akiket a népének tart. Azok még nyelvészeti munkáját se fogják értékelni jó darabig. Elég, ha azt az angolokkal osztja meg. Eljön az az idő, amikor az angolokkal fog lakni Indiában. Azok jó idők lesznek, használja ki. Meditáljon minden nap, de erről az angolok nem kell tudjanak. Ossza meg velük jártasságát a nyelvekben.

Később még alakulhat úgy, hogy lehetősége lesz bejutni Tibetbe. Erre van esély. De a kimenetel nem egyértelmű. Akadályok jelenhetnek meg. Ha nem jutna el Tibetbe, akkor sincs baj. Ő, Kunga Csöleg, mindent megadott neki, amire ebben az életében szüksége lehet. Ehhez nem kell már semmit hozzátenni. Erre haláláig támaszkodhat, meg még azután is. Nyelvtanulmányait még módjában áll majd Szángye Puncoggal folytatni, ha nem is itt, Zanszkárban. Ha nehézségei adódnak, meditáljon a lámán. A gurujóga meditáció elhárítja az akadályokat. Ebben az életben ők ketten, guru és tanítvány, már nem találkoznak többé, de ez rendjén van így. Emiatt felesleges szomorúságot éreznie. Egyikük se élt hasztalan. Az útra, amit Csoma bejárt, más nem lett volna képes. Megelőzte a korát. A hagyományvonal áldása mindig el fogja kísérni. A dákinik és a védelmezők gondoskodnak a bódiszattvákról.

Tél. Kurta nyár. Hegyek a sivatagi tájban. Leh körül sztúpák fehérlenek. A völgyek némely barlangját meditálók lakják. Ritkán jönnek elő, vízért vagy üríteni.

A robbanómotor ereje maga alá gyűrte a kimért tempóhoz szokott karavánokat. A korban, amikor a gépek repülése átmetszi az időt, az utazó földfordultával Ladakhban lehet. Ha látja a térben megjelenő formák természetét, amelyekkel összefüggésben egykor meghatározta önmagát és mesterséges boldogságát, végül megtapasztalhatja az idő peremvidékének csendjét. Megláthatja azt, amit meglátni csak kevesen képesek. A hegyi barlangok igazi arcát.