.svg)
Fehérnél is fehérebb levélpapír
희디흰편지지
Délután van, süt a nap
Hívnak
Odafordítom a fejem
A váratlan szélben
Kinyílik a romos ház ajtaja
Odabent esik
Apa meg csak az árkot ássa
Apa, az én testemből hull az eső
A sarokban gyülekeznek
Mellkasom fehér fái
Rázza a szél az ágaikat
Én vagyok az eső teste
Bennem a víz a sok gyerek
De hol van anya?
Hova ment, miután felrakta a rizst?
Hova ment? Így odaég az egész
Hagyd az agyagos földet, apa
Miért nem hallgatsz rám?
A gyerekek szárítkoznak,
Kilógatják mellkasom lyukain a hajukat
És egy ló vágtat ki belőlem
Fehérnél is fehérebb leveleimet
Ez a ló viszi
Nézd apa, jön valaki
Nagy táskát cipel
Csukd be most a verseskönyvet, menj ki az udvarra
Egy napsütötte fára teregeti nedves írásaink
Takla-Makán
Felkel a nap, a nő mossa a haját
Nincsenek combjai
A hajára önt egy vödör homokot
Belemeríti a fejét a homokba
Nincsenek lábai
Finoman kiöblíti a haját a homokfolyóban
Nincsenek mellei
És haja sem
Egy testnélküli nő mossa a haját
Nem mozdulunk. Te ott, én itt.
Száraz haját mindennap kibontja, felszáll az égbe, hullámozni és
suhogni kezd
A nő napfelkeltétől napnyugtáig
Mossa a haját, soha nem egyenesíti ki hiányzó derekát
Fésülve simítja az áramló homokfolyót.
Izsó Zita és Kiss Marcell fordításai
Kim Hyesoon dél-koreai költőnő 1955-ben született. Számos vers- és esszékötetet is publikált. Több rangos dél-koreai és nemzetközi díj kitüntetettje. A kortárs dél-koreai költészet meghatározó alakja, a szöüli Művészeti Intézet oktatója.
