Kérés

változatok Áprily Lajos Ajánlás című versére

I.

Ne haragudj, a ház üres volt,

a falak szomorú-lilák,

a konyhában a csönd horgonyzott,

ne haragudj: csak művirág…

De puszta kézzel mégse jöttem,

hol a bohém halál zenél,

művirágból csokrot kötöttem,

örök szirom, örök levél.

S most vidd a lelkem: sápadt váza,

őrzi bódító perc borát,

az őszutó riadt varázsa

még rácseppenti bíborát.

II.

Ne haragudj, magányos voltam,

kétségeim akáclilák,

magamból el-elkóboroltam,

nyomomban nyílt sok szóvirág.

De puszta álmom nem hagyott el,

hol elmúlás dalol, zenél,

buja szóvirágcsokrom készen:

ujjong benne szirom s levél.

S most itt a lelkem: ócska váza,

benne a félsz forralt bora,

öröklét lankadó varázsa,

alkonyok tüze, mámora.

III.

Ne haragudj, én költő voltam,

az elmúlás bennem zenélt,

tűnődés közben is lobogtam,

múzsám csak némelykor henyélt.

Érkezem most, ím, puszta kézzel,

semmim sincs, azaz semmim van,

várhatsz már rám lopott reménnyel,

bánatingben is boldogan.

S most add a lelked: kancsó? váza?

Őrzi-e még vágyak borát?

A szenvedély bomlott varázsa

most tékozolja bíborát.

IV.

Ne haragudj, halandó voltam,

öröklétre nem jogosult,

haladtam, vártam, tébláboltam,

nem éreztem, fogytán az út.

De puszta szívvel hozzád jöttem,

már küszöbödön toporgok,

csöndvirágból csokrot kötöttem,

nyiss ajtót, halkan kopogok.

S most nézd a lelkem: hűvös váza,

pezseg benne a lét bora,

legszebb példa a szorongásra:

Isten gyöngyöző homloka.

‍

Utódal

Ne haragudj, a spájz sötét volt,

papírcsipkék koszos-lilák,

a polcokon egér korzózott,

s molylakosztály a liszteszsák.

De puszta kézzel mégse jöttem,

merre iszkolt a sok hangya,

kimerült bőralmára leltem,

pusztulni készült a balga.

S most add a lelked, csorba csésze,

melyben lötyköl az erjedt vágy,

mit adhatnék neked cserébe?

Álmaim szennyeskosarát.

‍