Kellerwessel Klaus versei

Örömóda

Nincs személyiség,

csak én vagyok.

Színt vallok, sőt

szivárványt.

Halál!

te megszólíthatatlan,

te mindig másé,

te egyetlen konkrétum.

Régóta

beszélek magamban hozzád,

pedig nincs mit mondanom.

Ezt el akartam mondani.

Nem hallasz, mert

a fül halála is vagy.

Nem értesz, mert

tőled óv az értelem.

Régóta

tanulja már az anyag,

hogy kell kicseleznie téged,

újabb-újabb fajokat formál,

burjánzó stratégiákat,

amik már egymást is cselezik.

És én, az anyagból levő,

már én is tanulok.

És megtanultam, hogy

nem hallom magam, de nem hallom saját nemhallásomat,

nem értem magam, de nem értem saját nemértésemet.

Nincs személyiség,

csak te vagy,

ég

a szivárvány körül.

Ezt el akartam mondani.

Hódolat

Ki állít szobrot azoknak,

akiknek nincs miért szobrot állítani?

Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt,

talán mert nem is mondtak semmit.

Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért,

szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet

értük oszlopot minden terek közepére,

nyársaljon egész az istenekig,

orrukat súrolja szent felirata:

Ki állít szobrot azoknak,

akiknek nincs miért szobrot állítani?

Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt,

talán mert nem is mondtak semmit.

Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért,

szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet

értük oszlopot minden terek közepére,

nyársaljon egész az istenekig,

orrukat súrolja szent felirata:

Ki állít szobrot azoknak,

akiknek nincs miért szobrot állítani?

Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt,

talán mert nem is mondtak semmit.

Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért,

szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet

értük oszlopot minden terek közepére,

nyársaljon egész az istenekig,

orrukat súrolja szent felirata:

Ki állít szobrot azoknak,

akiknek nincs miért szobrot állítani?

Akikről utólag se derült ki, hogy igazuk volt,

talán mert nem is mondtak semmit.

Sok mindent áldoztak fel ők is sok mindenért,

szerelmük ugyanúgy szerelem volt. Ki ültet

értük oszlopot minden terek közepére,

nyársaljon egész az istenekig,

orrukat súrolja szent felirata?

8 perc

Ha a nap hirtelen eltűnne életünkből,

ennyi idő múlva vennénk csak észre. Így

tűnök el én is az egedről. Néha visszanézek,

elért-e hozzád döntésem fénye. Oda-vissza

16 perc. Nem biztos, hogy akarom látni.

A tél közelít, én távolodom csak

Megvet engem már a fal,

mit órákig nézek, napra nap,

ifju szivemben a lángsugarú nyár,

mint egy koncert, elmarad.

Csenge

ne haragudj rám szomorúságomért

nem belőled fakad és nem tehozzád tér meg

csak menedéket keres éjszakádban

kényes kunyhóm elől

csak nézi ahogy fürdik a folyó

hallgatja ahogy hazudik a szél

nem belőled fakad és nem tehozzád tér meg

ne haragudj rám szomorúságomért

Halra vetett part

A madár halott. És mi öltük meg.

A madár meghalt, a lovak kiröpültek.

Láttam a boldogságot én, és nem láttam semmit.

Szabadság, szerelem. Mint kenyérnek a test.

Lila dalra kelt egy nyak.

Országomat egy államért! A ló én vagyok.

Hass, alkoss, felkötnek. Ágyban, párnák közt gyarapíts.

Szabadság, szerelem. És mi öltük meg.

Csak az a madár, csak azt tudnám feledni!

Vagyok, tehát vagyok.

Ami nem öl meg, megöl.

Jót s jól. Ebben.

A többi néma csend.

Kellerwessel Klaus húszéves pszichológia szakos hallgató. Első kötete A 77 fejű herceg éneke címmel jelent meg 2021-ben a Cédrus Művészeti Alapítvány kiadásában. A könyv elnyerte a Prágai Tamás-díjat.

‍