Kakasleves (Supa de cocoș)

Részlet a Micile plăceri ale morții / A halál apró örömei című kötetből, Editura Nemira, 2022.

Baba Bojka, a dédanyám baromfit kopaszt az itt-ott behorpadt, zöld bádogtálban. A kakasfej cövekre van tűzve, mint egy kereszténység előtti rituálén. A lefejezett élőlény még verdes a lábaival, nyakából vér spriccel, a test hányja-veti magát a forró, gőzölgő vízben.

A nyárikonyha ajtaja szélesen kitárva. Lágy tavaszi szellő rezgeti a színes, puha műanyagból kivagdosott rojtokat, míg a huzat a plafonról lelógó, haldokló legyekkel teli ragasztószalagot hintáztatja. Lajka kutya szabadon van, és most ideoson, hogy megnyalja a barna nyelű kést, amelyre alvadt vér tapad, utána kényelmesen nyújtózik el az udvar egyik napsütötte oázisában. A kislibákat és kacsákat kiengedik az utcára, ott rohangálnak a sűrű gyep és gyermekláncfű között a diófa alatt, ahová én pár mozdulattal felmászok. Mindez edzés és egyensúlyérzék kérdése.

A harmadik utcán emberek jönnek-mennek, van, akit ismerek, van, akit nem. Bennszülöttek vagy gyüttmentek, szegények vagy gazdagok, boldogok és meggyötörtek, józanok és részegek mind-­mind a saját útjukat keresik az életben, s helyet a nap alatt. Amikor nem a legelőn focizok, vagy nem az udvaron pattogtatom a labdát, csendben lapozgatom a nagyapám könyvespolcáról levett műveket. Sokukban pecsét áll, az ő nevével. Régen elment itthonról, jóval a születésem előtt, nem ismerhettem meg. Ritkán emlegetik, annak ellenére, hogy még él. Elkápráztatnak az idegen világok, amelyekbe az iskolai olvasmányoknál sokkal izgalmasabb könyvek által bejutok. Egy naiv festményeket bemutató albumban szemembe ötlenek a szalmából készült madárijesztők és a mindenhol jelen lévő kakasok, akik a kerítés vagy a góré tetején, a behavazott eperfákon vagy a házak kéményén ülnek. Bukolikus, egyszerre vidám és szomorú világ. A sarkantyús kukorékolóké, akik az ébresztőt, és a baglyoké, akik a takarodót jelzik. A nap és a hold örökös váltakozásának sora, világosság és sötétség, az idők kezdetétől máig. Nem jövök rá arra, hogy vajon naiv festmények mögött, amelyeket a tornácon az albumban lapozgatva láttam, és melyeket főként újozorai¹ népi művészek festettek, ott rejtőzködik-e valamilyen sötét démon, Gvozdenzubához, a vasfogúhoz hasonló, aki Zlata néne házának kéményében lakozik, és akiről meséltek nekem a régmúlt hideg téli estéin, amikor egy vastag bekecsbe csavarva ültem a kukoricacsuhéval táplált kemence mögött.

Megérkezett a tavasz, és minden idegesítően végtelennek tűnt, még a saját gyermekkorom is. Még ez a nap is úgy sejlik fel, mintha ki lenne feszítve, ahhoz a füstfelhőhöz hasonlatosan, amely a faluvégi bádog Krisztus felett vert tanyát. Csak a pecekbe ütött kakasfej és a ragasztószalagra tapadt legyek emlékeztetnek engem arra, mennyire átmeneti a létezésünk itt, a halál örökös előszobájában.

Leemeltem a polcról az Égre száll a vörös kakas² című könyvet. Olvasom, és nem sokat értek Miodrag Bulatović groteszk folklorából. Ez a könyv nem gyerekeknek szól, hanem olyan felnőtteknek, akik soha nem voltak gyermekek. Emberek, akik úgy merültek el a felejtésben, mint a Bánát mocsarainak leíratlan titkai.

– Kész a leves – mondja nagyanyám, gyere enni!

– Mindjárt jövök – válaszolom, és visszateszem a könyvet a polcra.

Alig ültem le az asztalhoz, hallom, ahogy Slavko hangja felharsan a kapunk előtt:

– Gooo-ra-neeeee!

– Te csak ülj és egyél szépen, hagyd a frászba azt a bolondot! Lesz időd játszani vele egész nap – mondta nagyanyám, és becsukta a konyhaajtót.

A fazakat az asztal közepére tette, majd telemerte a tányéromat sárga, gőzölgő levessel. A petrezselyemzöldek, murkok és zellerdarabok között annak a madárnak a mája úszik, aki ma reggel utoljára ébresztett engem. Most egy fapecek tetejéről figyeli, hogyan kajtatok a kanalammal a házilaskában, a szíve után kutatva.

Jegyzetek

¹          Újozora, Uzdin – település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

²          Miodrag Bulatović: Crveni petao leti prema nebu / Égre száll a vörös kakas, Forum Könyvkiadó, Újvidék 1963. Fordította: Ács Károly.

Márton Evelin fordítása

‍