Jeremy Allan Hawkins versei

 Bába István: Akt

‍

Hogy könnyebb legyen

(To Ease Yourself)

‍

ha megbocsátást keresel az első

lépéshez kell egy vadon

‍

hogy mennyire vadnak kell lennie az attól

függ mennyi időt töltöttél a levegőben

‍

amikor lefelé körözöl majd

csak magadat kell megszelídítened

‍

egész tövises kiterjedését

egy pár gumicsizmával & egy halászkéssel

‍

hektárt hektár után elegyengetni mintha

osztozna a szégyenedben & meghajolna előtte

‍

lábszáradat felsebző bozótok listája

kezed a munka sáros térképe

‍

a munka maga a munka térképe

amiről mindig is tudtad hogy el kell végezni

‍

a mocsarat lecsapolni & szintbe hozni

a csalitot visszaverni amíg eltűnik

‍

amíg marad a rét

ahova visszatérhetsz

‍

elég időre hogy annak lásd ami

a fű álmodón hajlik a reggeli szélnek

‍

egy vadon amit kiegyengettél hogy könnyebb legyen

elviselni nélküled & azon tűnődsz

‍

hagynod kellett volna elburjánzani

hagynod kellene most visszanőni

‍

mielőtt a megbocsátás második lépéséhez érsz

amelyben medvévé kell lenned

‍

Medvévé kell lenned

(You Must Become a Bear)

hogy értelmed megmutasd

pontyokat fogsz a tavacskából

‍

a faluban agyagedényeket törsz össze

tulipánhagymák után kutatva

‍

& sötétedés után leskelődsz

a házak fényén túl

‍

hogy megmutasd hogy tudod

hogyan lehet megélni bármiből

‍

alkalmazkodni az éghajlathoz

totem leszel vagy ómen

félelmeik szelleme

vagy az ajándék jele

‍

amit a vadon követel

bőségének tiszteletére

bármelyik is sötét sárral

van felírva a rét füvére

a hosszú nyár alatt

nem fogsz bánatot érezni

‍

még az ősz pompájában is

dőzsölsz a tökmezőkön

‍

& leesett almákon lakmározol

a szédülésig

‍

amikor az első fagyos szél fúj

& kicammogsz a faluból

‍

rajtad korai dér

át a gyümölcsöskert füvén

keresed azt a hasadékot

amibe belenyugodhatsz

‍

a következő lépésnek az alvás

feledékenységébe kell vezetnie

‍

a bűntudatod ott

egy félelemmel teli álom tárgya

‍

Ez tartott vissza

(This Has Kept Me)

‍

Sosem tanultam meg

mi az a cikória

& ez tartott vissza abban,

hogy belépjek

a kapun. A szurdok

nem segít,

csak egy patak,

ami átsiet

rajta, egész

álló nap.

‍

Kis madarak esnek

narancsbogyókra

& hozzám hasonlóan

semmi mondanivalójuk

a cikória ízéről,

vagy hogy mit csinálnak vele az emberek,

ha már átjutottak

a túloldalra.

Ez az a tudomány,

amiről lemaradtam?

‍

Két gyermek

érkezik a szurdokba

& áthaladnak

kézenfogva,

amíg a fák zavartalanul

magasabbra nőnek.

Ismerték a cikóriát

ilyen fiatalon.

& én mégsem hittem soha,

hogy igazak az ilyen történetek.

‍

Megkérdezném, ugyan ki

építette a kaput,

de jóval az én

láthatáromon túl vannak,

talán újakat építenek,

más szurdokokban, hogy más emberek

találják meg & menjenek át rajtuk

kéz a kézben.

‍

Megkérdezném a madarakat

a narancsbogyókról –

ha bírná őket a gyomrom.

De ők repülnek.

‍

Találok egy sziklát,

amelyen ülhetek és várhatok,

egy olyat, amit régen

hagyott itt

egy elhaladó gleccser

szeszélye & mérséklete.

A szikla állandó

árnyékban ült

& hideg van.

‍

Ami igaz távolabbról látszik

(What is True is Seen From a Distance)

Egy másik helyen egy fiú kavicsokat dobál a tópartról.

Nem láthat minket, ahogy őt figyeljük. Városokra & országokra

‍

& évekre vagyunk tőle. Nem tudja, hogy te & én letettük

a könyveinket,

hogy megtanuljuk, a szerelem nem lesz mindig kegyes hozzánk.

‍

Vannak még határterületek.

‍

Nem tudja, hogy a tó felszíne

egy határterület, ami túléli,

ahogy megütik a kavicsok, ahogy átússza két hattyú.

‍

Mint földalatti & feltérképezetlen vizek után kutató

kóbor radiesztéza, sok helyen átkeltem,

hogy hozzád eljussak. Ő nem tudja

‍

ezt sem. Egyik határon azt kérdezték,

hogy van-e vidéken élő családtagom

vagy barátom. Egy másikon

‍

az őrök azt kérdezték, hazudtam-e valaha.

Egy másik parton álltunk & kinéztünk,

hogy a kacsákat veszekedni lássuk, hogy meglessük,

‍

ahogy a hattyúk írnak egy láthatatlan szöveget.

Szűkös az időnk. Egy kavics ívelt röpte vagyunk,

‍

egy pillanatra megduplázódunk a vízen,

eltűnünk lent, épp,

ahogy találkozni tűnünk.

‍

A fiú céloz & végre eltalálja az egyik hattyút,

reccsen valami a füzek árnyékában.

‍

Lassan hal meg, & a fiúnak végig kell néznie.

‍

HORVÁTH BENJI fordításai

‍

Jeremy Allan Hawkins New York-ban született, jelenleg Franciaországban él. Első kötete A Clean Edge (Egy tiszta él) címmel 2017-ben jelent meg, Richard Siken előszavával a BOAAT Press kiadónál. Verseit számos folyóirat közli az Egyesült Államokban és Európában.

‍