Székely Ian: Pipa
No items found.

Hellmut Seiler versei

XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 11. (817.) SZÁM – JÚNIUS 10.
Székely Ian: Pipa

Székely Ian: Pipa

Alkalom szüli a szerelmet

(Gelegenheit macht Liebe)

Ildinek ajánlva, aki Hildének nevezte magát

Megvolt a saját járásmódja, és tudta ezt,

a léptein látszott; amikor a látványától

egy pillanatra elakadt a lélegzetem,

megbántam, hogy viselkedni tudtam.

Aztán maradék bátorságomat összeszedve meghívtam

magamhoz; színes képeket mutattam neki; ő várakozott.

És elment. Egy szempillantásnyi idő sem telt el, máris

vágyódni kezdtem utána.

Hetek múlva egybefűzött bennünket

egy alkalom a kavargó ég alatt;

két feltöltődött felhő borult, tornyosult

egymásra, egymásba, mintha dulakodnának,

és kölcsönösen elnyelnék egymást. A többi

részletre nem emlékszem, mintha köd borítaná.

Felejthetetlen marad számomra azonban,

amit első találkozásunkkor elszalasztottunk.

Caprimulgus europaeus

Magyarul: kecskefejő, az éjjeli fecskék

fajához tartozik, amely néhány példányt

kivéve Közép-Európában kihalt,

Délkelet-Európában azonban

még mindig elterjedt. Javarészt

rajzó rovarokkal és éjjeli lepkékkel

táplálkozik; röptének hirtelen

irányváltása látványos.

Idősebb Plinius az ókorban tévesen

és megtévesztőn azt feltételezte, hogy

éjszakánként megfeji a kecskéket. Innen

a neve, mely makacsul megőrződött.

Ismertem egykor egy kecskefejőt.

Kecskéit a vár alatti Felső-utcán,

egy istállóban tartotta. Amikor estefelé

hazahajtották őket, köztünk,

gyermekek közt, kitört az ujjongás,

egyszer még a lágytojást is kiborítottam emiatt.

Hogy őket, a csontos-puhákat, a suták

utcácskáján végigtereljem, a meleg deszka-

pajtába. Ahol a kecskefejő várt rájuk, és

bizonyára ők is rá, így odatolongtak.

Bőkezű ember volt, szívesen adott nekünk

a tejből, keveset beszélt, ha igen,

szelíden. Könnyednek tűnt, amit tett. Csak repülni –

repülni sohasem láttam őt.

A karácsonyfa elvitele

(Christbaumabholung)

Mintha kellemetlen kötelességtől szabadultak volna meg,

oly elvetetten szegélyezik az utcát a kivágott fák.

Nemsokára egy traktor utánfutóján tornyosulnak,

mint állati tetemek a járvány után.

Két fa közül gyermekéveim gondosan átkötött,

elveszettnek hitt kis csomagja kandikál elő.

Ébredés!

(Aufstehen!)

Éjszakánként – gyakran többször is – felkelek,

hogy könnyítsek magamon;

de nem teher, amitől megszabadulok,

hanem a lehető legnagyobb könnyűség:

egy aranyrög – mintegy a szívem

formáját ölti a súlytalanság állapotában,

könnyed, akár egy táncoló szappanbuborék,

melytől meg kell magam szabadítanom:

egy vers.

Tárgyalás a kiadóval

(Verlagsverhandlung)

A vers – kétségbevonhatatlanul –

a szó művészetének legmagasabb formája.

Minden vers rizikót rejt magában,

minden költő – rizikófaktor.

Roumanian „angst“

Amikor 2009 januárjában Bukarestben külföldiként –

láb-közelben állandóan

kóbor dögökkel – az egykor oly rettegett Szekuritáté általi

megfigyelésem

nyomorúságos aktáját az illetékes hatóságnál „studíroztam”,

és szünetet tartottam, hogy egy perecet és sört elfogyasszak,

mivel a közelben nem volt gyorsbüfé, és nem állt rendelkezésre

vendéglő,

egy éppen arra járó nőt kérdeztem meg, hol találok egy boltot,

amely élelmiszert árul.

A nő foghegyről felelte: „Este un angst* aici dupǎ colț”

(„itt van az angst rögtön

a sarok mögött”).

És úgy is volt.

* akkoriban Romániában elterjedt élelmiszer-üzletlánc, ném. Angst jelentése ‘félelem, szorongás, rettegés’

BENŐ ESZTER fordításai


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb