Háborúra nincs mentség, se magyarázat

Marius Tabacu román nyelvű Székely János-fordításának „újrafelfedezése” fontos állomást jelöl az erdélyi irodalomban. A kötet román nyelvű fordítása először 1979-ben jelent meg (akkor Ce este norocul címmel). Szöveghűbb címváltozatát (Armata de apus) csupán 40 évvel később kapta meg a kötet újrakiadásakor, és ez volt az utolsó munkák egyike, amelynek bemutatóját még műfordítója is megélte. Lassan közhelyes megállapítás az, ha egy irodalmi mű „párbeszédet teremt”, „univerzális tapasztalatokról számol be” és „összeköti” különböző kultúrák és régiók olvasóit, A nyugati hadtest román fordítására mégis igaz mindez: Dragomán György a magyar irodalom legfontosabb háborús könyveként jellemzi, ugyanakkor román ajkú olvasók körében is nagy elismertségre tett szert.
Feltételezhetően már ismert mű Székely János különös szerkezetű prózakötete: az ajánlás-előszót követően folyton váltakozó, személyes hangvételű dőlt betűs fejezetekből és konvencionálisabb novellákból rajzolódik ki a történet. A novellák sorát allegorikusan a Pálinkás című szöveg nyitja: a megkínzott, de soha meg nem értett szolgálati ló tragédiája nagyszerűen példázza a háborús kegyetlenséget, az empátia teljes hiányát. Székely János prózája érzékenyen és kíméletlenül kalauzol végig a háború jellempróbáin: baráti és tanár-diák kapcsolatok változnak meg gyökeresen, a kétségekkel teli ember kész mások bűneit is bevallani a lelki nyugalom érdekében. Mindezt a szerző könnyed narratív-esszéisztikus formában tálalja. Lezárásképp a Cei învinși (A vesztesek) című poéma fogja egybe a novellákat, amely Marius Tabacu fordításában nagyszerűen építkezik az eredeti szöveg erejéből, mondhatni katartikus jellegéből.
Háborús könyvhöz mérten Székely János nem válaszol meg több kérdést, mint ahányat felvet: a cél nem az, hogy mentségeket vagy magyarázatot keressen a háború működésére, a cél elsősorban beszélni a háborúban elhallgatottakról. Adott a megérteni és menteni vágyás, ennél azonban sokkal erősebb a közösséget terhelő kollektív bűntudat, az örök kérdések, amelyek visszapattannak a képzelt olvasók és bírák irányába: „Mondják meg, kérem, mit tettek volna, ha a helyében vannak?” (Emberbarátok / Cei omenoși)

Székely János: Armata de apus. Ford. Marius Tabacu, Curtea Veche Publishing, Bukarest, 2019.