Gyermekül tanuló kertek

Kert a világ közepén – Erdélyi gyermekvers-antológia. Válogatta és szerkesztette: László Noémi. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2026.

Vajon hány nyelven susognak a fák? Van, aki nem érti a lombok szavát? Felhők hátán vagy a tó tükrén mókásabb kergetőzni? Kibírunk húsz telet a bőrünk alá gyűjtött meleggel? Ki kukucskál a csillagrésen, és ki oson a fellegrésen át? Hol tartanak pihenőt az angyalok? Milyen lehet hajón lakni, s hát álombringán suhanni?

A Kert a világ közepén távcsövet ad a kezünkbe: így lesünk be kakaóillatú reggelekbe, kalácsillatú ünnepekbe, az emberül tanuló természetbe, az elcserélt idők és élmények dobozába. A Gutenberg Kiadó új erdélyi gyerekvers-antológiájának szemlélete az örök gyermeki látásmódot tükrözi. A László Noémi által szerkesztett kötet az erdélyi gyermek(b)irodalom labirintusának játékosságát, változatosságát, színességét, értékeit igyekszik megmutatni.

Az utóbbi tizenkét évben született versek különböző stílusokat, más-más formai megoldásokat és változatos témákat vonultatnak fel. A lírai alkotások olyan létező és képzeletbeli világokat építenek, amelyek minden korosztálynak különleges élményt kínálnak. A gyűjteményes válogatás belső terében különös dialógus alakult ki a költőgenerációk versei közt. A lüktető versnyelvek ríme, ritmusa visszhangzik az olvasó lelkében, így közel kerülhetünk valamiféle ősi világhoz, egyensúlyhoz.

Az erdélyi gyermeklíra leleményessége mutatkozik meg a gyermekjátékok, kiszámolók, kérdezgetők, mondókák, hónapsorolók, tréfás és kitalálós versek mindenikében. A frappáns szövegekkel erős képek játszanak, de néha feleselnek vagy vitáznak is velük. Az illusztrációk nem pusztán kísérői, hanem szerves alkotóelemei a kötetnek. A versciklusok mindegyikét más-más – összesen tizenkét – erdélyi művész illusztrálta. A sorok mögött, betűk között lenyűgözően egyedi vizuális világok, sajátos szín- és formavilágok, stílusok és technikák keltik életre igazán a kötetet.

A gyermeki képzeletvilág a természeti jelenségek szépségével ötvöződik. Szüntelenül ott van benne a vágy, hogy az ember felfele nézzen, kapcsolódjon a vízhez, a fákhoz, az állatokhoz és az éghez, ezáltal pedig elszakadjon a valóság fárasztó, bánatos, magányos oldalától. Így derül fény az igazságra, mégpedig arra, hogy mindannyiunk életében van egy kert, ami a világ közepét jelenti.

‍