.svg)
A sok tarkabarka, kiagyalt vagy újrakérődzött szenzáció között, amelyekkel a késő esti televíziós műsorok elárasztják az álmatlan nézőt, néha akad egy-egy kedves hír is. Például, hogy azt a több mint húsz kilométeres autópályát, amely átszeli Szöult, Dél-Korea fővárosát, és amelyet nem is olyan rég építettek, lebontják, illetve felszedik. Tudniillik egy patakot fed be, amely nagyon kedves volt a helybelieknek, és hiányzik nekik; és a lebontását épp az a mérnök végezné, aki megépítette!
A természet „létesítményei” még szakszerűbben, „a táj elemei” közül leginkább a folyóvizek azok, amelyek ha nem is éppen élőlények, de személyiségek a táj lakóinak tudata mélyén vagy a szólásmondásaikban. Érdekes, hogy Petőfi, aki főleg a folyókban és felhőkben találja meg lelkivilágának fényvisszaverő felületeit, olyanoknak látja a Kárpátoknak vadregényes tájait, amelyeket bár csodál, ámde nem szeret, mint amelyek fentről nézik, sőt figyelik a tájban élő embert, „... Legmesszebbről rám merengve néztek, Ködön át a mármarosi bércek.” avagy Vajdahunyadról írja: „El van rejtezve a világ elől / E szent magány; beléje más nem lát, / Csak messziről fehér fejével a / Hegyek nagyapja, a vén Retyezát.” A folyó viszont mindig az ott élő ember jelképévé szellemül át!
Nép- és műdalokban gyakran az érzelmesség szólal meg rajtuk keresztül (Ott, ahol a Maros vize, ... Ki a Tisza vizét issza... Ott lakom a szőke Szamosnál... stb.)
A földrajzi nevek közül általában a víznevek élnek a legtovább, ők változnak a legritkábban. Éppen ezért, különböző nem-rokon nyelveken is, olykor hasonlóan hangzanak. A legtöbb ember fel se figyel rá, hogy Mezopotámia és a vízilót jelentő hipopotam szavak pot eleme azonos a Po folyó nevéből képzett Padánia és Pádua nevével, a régi Dácia Potaissza szavával és az egész a magyar patak szó első tagjával, sőt talán a po-csolyával is rokon! Érdekes, hogy az ügy szó, amely régi nyelvünkben folyót is jelentett, Ügyek vezér (Emese apja) nevében hasonló képzőt kapott!: ak–ek.
Ám kérdezheti az olvasó, mit szólnak majd ehhez a nyelvésztudósok, hiszen szerintük a mi patakunk a szláv patokból ered. Emiatt ne aggódjunk, a nyugati szláv történészek és nyelvészek között nem egy óriási fantáziával és gátlástalan kutatókedvvel megáldott szakember akad, megtalálják ők a megoldást a mi mérges nyelvészeink számára is!
Fel sem tűnik a jámbor és széles körű közönségnek, hogy pl. a folyó szó és a latin nyelvek fluvio-i mennyire hasonlítanak, és a német flieszen és Flusz is. (Most ne is szóljunk olyasmikről, mint a „vizecske” jelentésű óír whiskey. Mint megrögzött térképböngésző, egyszer felfedeztem, hogy a Dunához hasonló nevű folyóvizek, mint a Don, Dvina stb., Skóciától Vietnamig folydogálnak a széles nagyvilágon. Hogy jelent-e is valamit a nevük? Pl. hogy Don, Danubius, Dvina? Nem tudom, a magyar Duna nevet leginkább a dundi szóval hoznám kapcsolatba; s a dunyha?; vagy: „feldunni a vizet”: annyi, mint „felduzzasztani”. Az a sok ER végződés, Iszter: a Duna egy szakaszának régi neve, aztán az Oder, Weser, Vardar, Nera, Dnyeszter, Dnyeper, Isar, vajon nem mind a magyar ÉR szót rejtik magukban? Ami többek közt „vízfolyást” jelent. „Az Ér nagy, furcsa, álmos árok”... Adynál maradva, „Dunának, Oltnak egy a hangja”, szokták himnikus színezettel idézni ünnepi előadók, politikusok. Ám soha egy sem folytatja: „morajos, halk, halotti hang”. Amiből azonban nem arra akarok eljutni, hogy a Morva, a Maros, a Mura is egyaránt „mormol”!
Ha már a Maroshoz értünk: Erdély területén, főleg a nyugati s déli részén legtöbb az os, es, us, végződésű folyóvíz-név; fegfelül ott a kis Avas patak, aztán a Szamos, a Maros, a Körösök, a Temes és a Lápos, meg a sok Almás, Nádas, Aranyos, Kapus, Ludas, és főleg délen a sok Sebes; Fogaras vidékétől kezdve Karánsebesig, ahol éppenséggel egy egész csokor Sebes van!
E folyónevek jellegzetessége, hogy általában nem vízről vannak elnevezve. A Szamos, lásd „szamóca” s „zamatos”, valami jóízű erdei gyümölcsről; az Almásokat, Nádasokat magyarázni is felesleges; a Körösök, mondják, nem csak egy bizonyos fafajta nevét viselik, mint egyes helységek, hanem eredetileg csak a legdélibb ág, a Fehér Körös viselte ezt a nevet: ez, már az ókorban is ismert aranybányák körzetében fakad, és a kalandos kedvű görög aranyásók emiatt „Aranyosnak”, Khrüzosznak vagy valami hasonlónak emlegették!
Mostanában gyakran foglalkoztat, hogy sok helységnév, itt Erdély belsejében, bizonyos ritmus szerint megismétlődik, észak-déli irányban. Átvive ezt a megfigyelést folyóvizekre is: meg sem lepődtem, hogy a Felső-Szatmár-vidéki két Homoródnak kétszeresen találni meg a párját, lenn a Kárpát-medence kanyarulatában, az első nagy Oltkanyarban. Az már azonban meglepő, hogy a Nagy-Küküllő és az Olt fogarasi szakasza között folydogál egy Hortobágy, és a Vöröstoronyi-szoroshoz közel ömlik az Oltba! És ugyanakkor a Tisza-közeli Hortobágyba egy Brassó-ér nevű vizecske folydogál! S hogy egyébként Erdélyben az ismert város mellett volt még két kis Brassó nevű falu, és Nagyszebenen kívül, Erdélyben volt még két Kis-Szeben nevű helység, a hajdani Sáros-megyei ismert Kis-Szebenen kívül is! Hogy a Maros jelentése nemcsak vízhez kapcsolódik: a Dunakanyarban is van néhány „Maros” elemmel bíró helynév, aztán a Borgói völgyszoros tetején: Marosán, odébb meg éppen Máramaros. A Mezőség északi pereméhez közel, Magyardécse határában van egy Marosája nevű dűlő, míg Marosújvár fölött egy hosszú-hosszú dombhátnak Szamosoldal a neve! És eme gazdag folyónagycsalád közepén: két magányos idegen, a Küküllő és az Olt!
A Küküllő nevét a nyelvészek a Târnava fordításának tartják, holott ez nem tükröződik a környező helynév-anyagban. Különben sem szokása a magyar lakosságnak a helynevek lefordítása, simán átveszi, legfeljebb áthangszereli őket. Példák: a Lomnic és Harghita; és a két Beszterce is. A Brassó-közeli Csukás hegyről és patakról meg azt a regét hallottam, hogy valaha egy Hecht (Csuka) nevű szász földesúr birtoka volt, s a magyarok „lefordították”. Erre mondják a nálam vagányabbak, hogy a frászkarika tipikus esete! Ugyanis a keleti magyar nyelvjárásokban a pisztráng neve csüge. Lásd Csügés falut a Gyimesekben. Talán ezt ferdítették népetimológiával Csukásra a hétfalusiak; vagy még érdekesebb a magyarázat?
A Küküllő folyók nevét egy időben Kőverőnek értelmeztem, mert a küllő szó rövid rudat jelent; többek közt mozsárütőt is, amellett, hogy kerékküllő. Az 1780-as évek vége felé a nyelvújítók egy ideje a kör sugara (radius) szerepére is javasolták, de nem vált be. A küllővel rokon kallómalmokban is rudak verik, tömítik a posztót. Van egy küllő nevű halfajta, a folyó fenekét verdesi; harkályféléknek is van küllő, azaz kopácsoló neve. Drága jó régi délibábosaink azért ismerték fel Herakles nevében a harkályt, mert latin neve, a picus is azt jelenti. (Lásd még pickhamer!)
Ami az Oltot illeti, fura egy folyó! A neve a „vágás” képzetével kapcsolatos. Amikor beoltunk egy fát, abba belevágunk. Mint az ember bőrébe is; vagy beleszúrunk. Az Olt is, keskeny völgyet vágva magának, tör dél felé. Aztán átvágja magát a tusnádi szoroson. A Szépmezőn meggondolja magát és északnak tart. Bravúros módon megkerüli a Persányi hegységet, és most már nyugat felé vág magának utat, végigfut a síkságon, majd a Vöröstoronyi-szoroson délre vág új utat... Van-e még egy ilyen folyó, mint ez itt, a Kárpát-medence délkeleti sarkában? – Van! És éppen átellenben, a Kárpátok északnyugati oldalán. És ezt – fogózzunk meg! – éppenséggel Vágnak hívják! A Magas-Tátra tövében ered, szűk szorosban vág utat nyugat felé; Árva után, Trencsényben délnek fordul, s majd kelet felé kivágódik szelídebb vidékek felé s a Dunába belehömpölyög!
„Hömpölyög” – azért írtam épp e szót, mert Melich János szerint a rómaiak Ampoliumnak hívták az Ompolyt, amely magyar eredetű szó. (Pârvan professzor a Geticában bírálja is érte). Hát – nem tudom. Tény, hogy az evidéki Gyulafehérvár római kori neve Apullum, ami protóelámi nyelven „Kaput” jelent. És más elámi szavak a környéken: Inak, Pata, Potaissa. Bizony, több dolgok vannak, nemcsak égen és földön, mintsem képzelmetek sejtené, hanem a térképen is: Etiópiában is volt Avas nevű folyó, helyi mai kiejtésben Hasbesh, ebből lett Abesszínia. És van ott a környéken Tata, Tábor, Kikile és Bedele! ... És jaj neked, és jaj nekem!
