„Ewger, ewger, nuszune ewger” – Karácsonyi Zsolt könyvbemutatója a Csíkszeredai Könyvvásáron

A Csíkszeredai Könyvvásár második napján Karácsonyi Zsolt bemutatta első, Belső tízezer című regényét (Bookart, Csíkszereda, 2023), amit egy hónap alatt írt meg. A bemutatón Vermesser Levente faggatta a szerzőt.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy verseskötetek, tanulmányok és esszék után honnan és miért jött a regény ötlete. Karácsonyi Zsolt (a továbbiakban Kara) elmondta, hogy ötödikes korában írt már egy regénykezdeményt, később pedig Periklészről írt két flekket, ami regénynek készült, de egyiket sem fejezte be, utána már inkább versekkel és tárcákkal foglalkozott. A Belső tízezer egy harmadik regénypróbálkozás utáni regény, aminek szeptember 29-én látott neki és amit október 30-án fejezett be. „Felszabadítólag hatott rám, hogy erdélyi költőnek szabad akár regényt is írnia, ahogy korábbi nemzedékekben is előfordult” – mesélte.

Ezután a sárkányokra terelődött a szó. Kara elmesélte, hogy egy kirándulás során, Szatmár és Zilah megye határán egy domboldalon látott egy sárkánynyomvonalat, de sajnos nem tudta pontosan bemérni, mekkora lehetett maga a sárkány, és mikor járt ott, mert túl messze volt a nyom és mert nem hivatásos sárkányológus. Levente rákérdezett a regényben megjelenő sárkányének nyelvi eredetére. Kara elmondta, hogy ezt csak a regényének a főszereplője hallotta, ő csak leírta, amit az Öreg elmesélt neki. Ez egy pontos, de mégiscsak költői fordítás, ami a könyvben megjelenik, és amivel igencsak meggyűlt a baja, hiszen nem volt előzetes fordítói tapasztalata a sárkánynyelvvel.

A cím és a lukianoszi mottó kapcsán közölte, hogy számára szóról szóra igaz, ami az Igaz történetben megjelenik, nem kételkedik abban, hogy valóban létezik borsziget, nap- és holdlakók. A szerző szándéka szerint tehát a Belső tízezerben elmondottak is szó szerint értelmezendők, hiszen ez egy igaz történet az elejétől a végéig. Emellett pedig szerzőként nagy hatással volt rá Lukianosznak az a gesztusa, miszerint bármit le lehet írni, a cím is ennek hatására lett az, ami.

„Tizenöt és huszonöt éves korom között a mitológia az álomnál erősebb realitásként működött bennem” – vallotta be a szerző, és a különböző mitológiai szereplők nem csak olvasmányélményként voltak jelen a számára, hanem „szintevalóságként”. A regényben megjelenő mitológiai aspektust Levente „mindenféle istenek pompás kompániájaként” jellemezte.

A regény főszereplője az Öreg, aki emlékeinek előhívásával küzd. Levente arról érdeklődött, hogy a felejtés az Öreg számára kegyelem, esetleg gyógyír hatású-e? Kara elmondta, hogy ő csak leírta, amire az Öreg emlékezett, ezért fogalma sincs, mi a válasz erre a kérdésre, számára sem egyértelmű, hogy hol kezdte és hol fogja befejezni a történetet. A regény egy másik fontos szereplője az Idegenvezető, aki felfedezi a potenciált és az eladhatóságot az Öregben. Kara az Idegenvezető természetét egy Perla Harghitei-palack rózsaszín címkéjével szemléltette a jelenlévőknek: „Azért kell eljönni Csíkszeredába, mert csak itt vannak olyan fényviszonyok, hogy ezt így lehessen látni.” Ezen kívül még szó esett a regényben szereplő ápolónőről és a kovácsról, Illmarinnenről, aki két l-lel és két n-nel írja a nevét és nem lehet tudni, hogy a Szilágyságból vagy a Partiumról származik pontosan, ahogy azt sem, hogy azonos-e a Kalevala kovácsával.

Kara a beszélgetés közben részleteket olvasott fel a könyvből, ízelítőt adva a jelenlévőknek a történetből, amiről mesélni ugyan csak részleteiben tudott, hiszen csak azt írta le, amit neki is elmeséltek.

‍