.svg)
Ráday Zsófia: A Csendkirály győzelmi beszéde. Okapi Press, Budapest, 2025.
Hajthatatlan és kiforrott hanggal találkozunk Ráday Zsófia vizionárius költészetét olvasva. A 2025-ös év egyik legkiemelkedőbb (debüt)kötete, A Csendkirály győzelmi beszéde, a maga elnyomott lakosaival, kiégett angyalaival és lázadó királylányaival a kitörés és ellenállás módozataira hívja fel az olvasók figyelmét. A koncepciózus ciklusok felváltva tárnak elénk rideg és groteszk atmoszférákat egy olyan költői nyelv révén, amellyel egy új (magán)mitológiát alkot meg a fiatal szerző. Ezekben a versekben minden lélegzet himnuszhosszú sóhaj, minden izom habarcsként mállik, és minden seb varázslatot rejt. Az Okapi Press kötetpályázatának nyertes kézirata, amely a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj dobogójáig menetelt, a kortárs líra meghatározó műveként tartandó számon, pusztán súlyos szintaxisára és még súlyosabb mondanivalójára való tekintettel is.
Isten hátának megkerülhetetlensége, a sebek kitapintható alaprajza és a Csendkirály országának könyörtelensége hol gyászra, hol felkelésre, hol pedig elnémulásra sarkallja az alárendelteket. A Csendkirály győzelmi beszéde az elnyomásra érkező válaszreakciók kiterjedt palettáját mozgatja a siraloménektől kezdve a szatírán át a vádbeszéd műfajáig. Nemcsak a leuralás módozatait ecseteli ez a verseskötet, hanem az azokhoz való viszonyulásmód lehetőségeit is. Hólyagosra vakarhatjuk azt, amiben hittünk, kokárdát köthetünk hangszalagjainkból a gégénkre, két gravitáció közé szoríthatjuk a gyomrunk, de miénk lehet a préri, működésre bírhatjuk a marikanéni 2.0-t, és felülkerekedhetünk a játékként induló zsarnokságon.
A költői képek összetettségével, a központozáshiány hömpölygésével, illetve az intertextuális és -mediális utalások apparátusával alkotja meg Ráday Zsófia ezeket a fantáziadús mesevilágokat, hátborzongató disztópiákat és éteri hanyatlástörténeteket. A fegyelmezettség és játékosság, érzékenység és irónia arányos és – ami még fontosabb – helyénvaló alkalmazásának köszönhetően öt cikluson át gördülékenyen rezonálhatunk a lírai alanyokkal: értjük a győzelmi beszéd másfél üres oldalon át tartó üzenetét, kötődünk a színpadra ültetett Frankenstein-szerű lényhez, és támogatói akarunk lenni a Szétfűrészelt Nők Klubjának. Tudjuk, hogy – ha nyártól nyárig összeadódnak is tévedéseink – kell lennie járható útnak, amely szabadon választott, nem pedig önkényesen előirányzott. Hogy élet van a margón, az Isten hátán és Csend Királyságán túl, ahol seriffek és indiánok, hajósok és nimfák, királyok és lányaik elengedik egymásnak tartozásaikat.
