Egy életmű forgási sebességéről – Megnyílt a Bálint Tibor-emlékkiállítás

Népes közönség előtt nyitották meg a Bálint Tibor 90 – Kolozsvár írója, az író Kolozsvárja című emlékkiállítást az író születésének kilencvenedik évfordulójának évében, augusztus 16-án a Vallásszabadság Házában. A résztvevőket Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője köszöntötte, majd Albert Júlia színművésznő olvasott fel, ezt követően Demeter Zsuzsa és Egyed Emese vázolták fel röviden Bálint Tibor életútját, és azt, amit ebben a rendhagyó kiállításban kiemeltek belőle. 

‍

Bálint Tibor olyan író, akit feledni nem szabad – emelte ki megnyitószövegében Karácsonyi Zsolt. Életműve és élete nem csupán emlék, hanem – ahogy ezt a jelenlévők száma is mutatja – jelenlévő valóság. Külön büszkeség a Helikon számára, hogy a lap (és lapelődje, az Utunk) egykori külső munkatársáról emlékezhet meg, aki heti rendszerességgel közölt annak hasábjain évtizedeken keresztül. Ezt követően Albert Júlia színművésznő olvasott fel egy rövid részletet a szerző legismertebb, Zokogó majom című regényből. 

‍

A kiállítást Demeter Zsuzsa irodalomtörténész, a Helikon főszerkesztő-helyettese és a készülő új Bálint Tibor-monográfia szerzője, valamint Egyed Emese irodalomtörténész, a Bálint Tibor Baráti Társaság elnöke szervezték. A viszonylag kisméretű emlékkiállítás öt ismertető pannóból áll, ezek mellett Bálint Tibor-köteteket, a szerző leveleit és szerződéseit, személyes dokumentumait tekinthetik meg az érdeklődők, amelyek a nagyközönség számára korábban nem voltak elérhetőek csupán Bertha Zoltán kilencvenes években megjelent Bálint Tibor-monográfiájában. A kiállított tárgyak nagy része Bálint Tibor hagyatékából származik, amelyet az író özvegye, Kovács Júlia bocsátott a szervezők rendelkezésére, így olyan nehezebben beszerezhető kiadványok is részesei a kiállításnak, mint például a fordítások vagy régi Napsugár-évfolyamok (amelyet egy ideig Bálint Tibor is szerkesztett). Demeter Zsuzsa röviden felidézte, milyen volt, ahogy Kovács Júlia befogadta a Fellegvár utcai házba, ami egy aktívan kutató irodalomtörténész számára valóra vált álomnak számított. 

‍

A pannók összeállításával Szentes Zágont bízták meg: azonban hamar kiderült, az, amit egy lelkes irodalomtörténész meg akar mutatni, nem fér rá öt pannóra – hosszú viták és kompromisszumkészség kellett például ahhoz, hogy akár még egy kép is helyet kapjon (így majdnem lemaradt a képeslap, amelyet Bálint Tibor a Zokogó majom lengyel fordítójától kapott, akivel a fordítás megjelenése után is jó barátságot ápoltak). A pannók öt fontosabb téma köré szerveződnek: az első egyfajta általános ismertető Bálint Tibor pályaképéről, és különálló pannó foglalkozik a Zokogó majom színházi és képernyős adaptációival, Bálint Tibor írói hitvallásával, levelezéseivel vagy utazásaival (amelyek különösen fontosak, hiszen a hetvenes években Bálint Tibor nem csupán lakást vásárolhatott sikerregénye tiszteletdíjából, hanem még az amerikai kontinenst, Franciaországot és Ausztriát is megjárta a Zokogó majom szerzőjeként). Ezeket olyan szerzők írásai és vallomásai gazdagítják, mint K. Jakab Antal, Bogdán László, Tamás Gáspár Miklós vagy Szilágyi István, aki elsőként üdvözli az Utunk hasábjain. Említésre kerül ugyanakkor az Utunk szerkesztőségének Pezsgő-díja, amit Bálint Tibor 1979-ben kap meg Zarándoklás a panaszfalhoz című regényéért (hiszen elődje, a Zokogó majom megjelenésekor még nem létezett ez a díj). „Az volt a tervünk, hogy olyan Bálint Tibor-képet mutassunk fel, amelynek még mindig vannak új elemei” – vallják a kiállítás szervezői. 

‍

Ennek értelmében az életműből is olyan mozzanatokat próbáltak kiemelni, amelyek jellemzőek a szerzői életműre, jól tükrözik gazdag kapcsolattörténeti hálóját és prózájának sajátosságát. Bálint Tibor prózájának líraiságát többen kiemelték az évek során – ez a líraiság épp a szerző Kolozsvár-térképén érződik igazán. Ugyanakkor felejthetetlen az a Bálint Tibor-i vallomás, mely szerint a jó prózában egy mondatnak forgási sebessége van. Egyed Emese kiemelte a kiállítás legfontosabb célkitűzését: hogy olvassuk Bálint Tibor műveit, hiszen a teoretikus megközelítés mellett ugyanolyan fontosak a történetek, részletek, amelyeket észre kell vennünk rohanó mindennapjainkban. 

‍

A kiállításmegnyitó utolsó mozzanataként az író özvegye, Kovács Júlia idézett fel pár személyes történetet, dedikációkat: kiderült, hogy a Kálmánka becenevet Páskándi Gézától kapta Bálint Tibor, az egyik könyvét ugyanis úgy dedikálta, hogy „Keresztfiamnak, Kálmánkának, aki Bálint Tibor álnéven remek regényeket ír”. 

‍

A kiállítás megtekinthető szerdán és csütörtökön (12 és 19 óra között), pénteken (11 és 18 óra között), illetve szombaton (10–12) és vasárnap (12–14).