Balthasar Waitz versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.
Vásárhelyi Antal: A harmónia alapkövei I.
olykor nyugodt élet
(das stille leben zuweilen)
úgy érzem magam olykor
mint saját nagyapám aki
esténként egy árva szót sem szólt csak
kizárta a macskát
a kutyáról leoldotta a láncot
elszívta az utolsó bagóját a fabudi felé
menet az almafa mellett
nem lesve-hallva hogy az emberek
esténként mit tesznek-vesznek
még a falu esti híradását sem hallgatta meg
mielőtt eloltotta a petróleumlámpát
tisztességesen gyakorlom sokat próbálom
belebámulok a pislákoló estékbe fülelem
a meggyulladt éjszakát
még egyre rágyújtok s még egyre nagyszerű
karikákat fújok a hold köré
csak a kandúr boldog
aki tapasztalt stopposként várakozik
az alkalomra a garázsok mögötti szerelem
úgyis a kisasszonyé
olykor nyugodt élet
cudar keveset tudok még erről
például nincs láncom se fabudim
almafa mellett
de bizonyos nehézségeim még igen
a pokoli lámpással
azzal a bűzössel oly nehéz
megtalálni sőt
embertelen
öregasszonyok mesélnek
(die alte frauen erzählen)
öregasszonyok mesélnek
a temetőben feketerigóknak
emberekről
halottakról sokat
száj elé vont kézbe fojtott sóhaj
a még élőkért szegényekért
keresztvetés a többször megholtakért
csendes orrfúvás a köténybe
a kivándoroltakról szinte semmit
a bevándorolt más vallásúakról
csak hajmeresztő történeteket
egy árva szót sem az idegenekről
a szomszéd faluból
öregasszonyok mesélnek feketerigóknak
porfelhő közeleg a sápadt tarlóról
nem törődve
falubéli dolgokkal
madárdalként vonul át a kerteken
és mégis jó tudni hol
vannak embereink
az óriási világban
égben vagy földön-e
német- vagy oroszországban
vastag hótakaró alatt
két lépéssel a kápolna mögött
melynek mennyre táruló kapuja bedeszkázva
nagyjaink kriptája mellett-e vagy
szorosan a kökénybokor mentén
ahol az elveszett lelkek sírja
csendben elhagyja szegény falunkat
ima
(gebet)
hosszú vasárnapi misék után uram
házad lépcsőin lefele menet
a hívek gyors kereszteket vetnek
s mobiljuk után kotorásznak
hallgasd meg uram mégis mibe kerül
apró kívánságok ezek kis semmiségek
akár rögtön is teljesítheted
kérlek uram e hívásokat fogadd
s a kapcsolatot ne szakítsd meg
elnézést uram kicsörög-e egyáltalán
nálad vagy
sípolsz csak
tudod örök bánat szorítja torkukat
oly szívesen panaszkodnak sírnak
alapjában csak aprócska bűnök
ezeket régebb még megbocsátottad
nagyon öreg vagy atyánk
füled már mindent hallott
de benne vagy még a telefonkönyvben
ugye uram
értsd és bocsásd meg levelezőlapot
senki nem küld
s színes képeslapot sem onnan lentről
levélre se várj
őszintén szólva a posta az érzelmek
költői feladataihoz nem nő fel már
halló halló uram ott vagy-e még nem értek
egy szót sem egy árva szót
hidd el jó mobilok
vannak módiban ez az új vallás
a macdonaldsnál is jobbak uram jó
tudnod ezt
a nők is megszépülnek hirtelen
ha simogatják s a csók műbőrt ér
a telefonok katedrálist emeltek
a világodból
hatalmas mennyei telefonfülkét
egzotikusnak tűnik számodra tán
nem áll róla semmi bibliának nevezett
könyvedben
nem ógörög s nem is muzulmán
s pápa-féle latin sem
smartphone utolsó generációs készülék ez
uram áldd meg akkor már a mobilokat is
ennyi az egész
ámen
Röviddel azelőtt hogy világra jöttem
(kurz bevor ich das licht der welt erblickte)
a homokvirág az udvaron kúszva
halálra virágzik
kútvályúban fekete varangy gubbaszt
forrong az ország
már megint még mindig
nagymama talpig feketében
elreteszelt ajtó mögött a halott
új öltönyét akasztja szekrénybe
a kutya tüdejét majd kiugatja
a sikátor vándorcigányai azok
a sátorosok
nagyapa mărășeștit szív
s a kommunistákra szitkokat szór
már tegnapelőtt estétől
a szomszédban oly mély a csönd
mint a temetőben
senkit nem enged haza
fiatalt s öreget sem
világháború láger
apám németül románul majd újra
románul
az éjszakai műszakot szidja
hatvan kilométerre délre ingázik
a marinicának becézett vonattal
anyám az orosz hadsereg
kiszuperált vaságyán fekszik
fehér falú rendelőben
dühösen
mindegy
hogy fiú-e vagy lány
a neve balthasar lesz
SZENKOVICS ENIKŐ fordításai