.svg)
_1.jpg)
Kolozsi Tibor: Ima
(Bárd Oszkár: Schubert)
… Szépet keresve kakofóniában
társakra lel zenébe rejtezett
zsenik fogadatlan fiává váltan,
ki megcsodál egy teremtő kezet,
ki elfogadja Almásgalgó csöndjét,
Sárkánykert alján gyógyít és figyel:
(az Andantét a Largók meg ne öljék)
dalba merül, nem cserél senkivel;
magam vagyok, nyomodba eredetten,
rólad írnék, általad más vagyok,
míves csodák születését figyeltem,
zarándok lélek. Testem elhagyott.
Csak hangszerek, csak képzelődés-húrok.
Kerekded formák? Fenyegető lét
acélujján elpattant minden húrod.
(Játszlak, hallgatom dalod üterét.)
