Az ilyen napokba vonulok vissza

Mászkálhatsz nyugodtan az utcákon,

visszavonulást kényszerítve túlfűtött napokba,

részed ez az émelyítő légkör,

ostoba vigyorral és falakon eloltott csikkekkel.

A városban koncert van, és az emberek sorokba gyűlnek –

ez a véletlenszerű légkör,

amikor Andreea Bănică zenél a színpadon.

A nagy fejlődés csak az éj leszállta után látható,

ahogy csigalépcsőkön süllyedsz

a Boiler fenekéig.

Tomboltak az európaiak a 200 lóerős motorzúgás alatt

egy másik langyos este emlékére,

zenével és tömegnyomorral és hideg verejtékkel a teraszokon,

zenével és tömegnyomorral és sófuvallattal,

zenével és tömegnyomorral és belőtt szemekkel,

a műugrások,

ugyanazon langyos este emlékei,

hangos zenével és tömegnyomorral és gyűlölettel,

hangos zenével és tömegnyomorral és száraz széllel,

hangos zenével és tömegnyomorral és végkimerültséggel,

egy csomó más elkínzott éjszaka,

szar zenével és browni tánccal,

szar zenével és összeszorított fogakkal,

szar zenével és tömegnyomorral és gyűlölettel, voltaképp.

Látom a hatalmas előadásban, amit előkészítettem,

hol rontottam el a belépést.

Most, hogy ilyen későn érkeztem,

egy másik végkifejlet közeledtével,

kamarazenével és testbeszéddel,

nem tehetek már semmit,

mint hogy eljászom vigyorogva,

hogy felülnézetből a város elcsendesít

és segít megnyugodnom. A megszállott depresszió,

megfejthetetlenül elhaladó gyümölcsösök autók ablaka mellett,

sodródó séták,

amikor megmutattuk ágyékunk, és nevettünk,

ott, ahol áll az elhagyott erőmű.

Az ilyen napokba vonulok vissza,

miután belefáradtam egy rakás idegen helyzetbe,

és miután gondom volt rá,

hogy minden a helyére kerüljön.

Az ilyen napokba vonulok vissza,

kényszerítenek kémiai szükségleteim,

a lelki válság, amit színlelünk mindannyian,

igazából a jövőre gondolva.

Az ilyen napokba vonulok vissza,

és olyan határozottnak és magabiztosnak tűnök,

olyan magányosnak és határozatlannak,

olyan példátlannak és érdekesnek,

hogy ez minden bizonnyal

egy kiváló előadás lesz.

ANDRÉ FERENC fordítása

‍

Ştefan Baghiu: 1992-ben született Karácsonkőn (Piatra Neamţ). A kolozsvári BBTE-en szerzett román–francia szakos diplomát, jelenleg román nyelv- és irodalomtudományból mesterizik ugyanott. Első kötete (Spre Sud, la Lăceni. Cartea Românească, 2013) több fontos díjat is elnyert.

‍