.svg)
Hantz Lám Irén visszaemlékezése saját életútjának és családja történetének felvázolása mellett szubjektív korrajzot nyújt Kolozsvárról az 1940-es évektől egészen a kétezres évekkel bezáróan, ugyanakkor bepillantást enged ennek az időszaknak a polgári mindennapjaiba is. A szerzőnő spontán módon és őszintén ír múljtáról, könyvének sajátos hangvételét tudatosan végigvitt nézőpontja – a kettős identitású (magyar–orosz) értelmiségi családból származó és szintén értelmiségi pályát választó nő szemszöge – adja meg.
A könyvben tematikusan épül fel a visszatekintés: a család bemutatása, a szorosabb rokoni szálak felgöngyölítése, majd a pesti és kolozsvári otthonok leírása után az életmóddal kapcsolatos kérdéseket (étkezés, öltözködés, ünnepek, szabadidő) érinti, végül iskoláiról, tanulmányairól és pályája során vállalt állásairól, valamint hivatásként megélt munkájáról olvashatunk.
A könyvből sok olyan apróságot lehetne kiemelni, amelyeket akár a hétköznapok történetéhez kapcsolódó adalékként is lehetne hasznosítani, de ennél érdekesebbek azok a részek, amelyekben leplezetlenül beszéli el például azt, hogyan találkozott egy polgári család gyermeke a szegényebbekkel, milyen reakciói voltak a protestáns kislánynak, amikor a katolikus nővérek iskolájában először hallott a gyónásról. Tanulságos az is, amikor az ötvenes években diplomázott, fiatal értelmiségi nő lehetőségeiről, majd a kommunizmus évei alatt alkalmazott pedagógusi stratégiákról ír.
Ezenkívül Hantz Lám Irén visszaemlékezése sajátos Kolozsvár-képet kínál annak köszönhetően, ahogy az általa naponta megtett útvonalak változását írja le – az aktuális életkorának megfelelő iskolába, egyetemre, majd különböző munkahelyekre vezető utcák, terek bejárása révén –, ezáltal a város folyamatos alakulásban lévő arculatát rajzolva meg. Szimpatikus a változáshoz kapcsolódó attitűdje: nem a múlthoz való görcsös ragaszkodás jellemzi a könyvét, hanem úgy tudja átadni emlékeit, hogy közben képes elengedni is azokat: az írás jelenében lévő város értékeit is hangsúlyozza. Ennek a látásmódnak és közvetlen stílusának köszönhetően közelebbé hozza a személyes életutat olyan olvasókhoz is, akik koruknál fogva nem tapasztalhattak hasonló helyzeteket.
Hantz Lám Irén: Emlékek búvópatakja. Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2014.
