.svg)
Több, mint 5 millió forint értékű díjakat osztottak ki három alkotónak és két irodalmi körnek szombaton a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Kossuth-díjas író hagyatékából alapított díjakat idén 21. alkalommal ítélték oda a magyar irodalomért tett szolgálatért, valamint kiemelkedő szépirodalmi teljesítményekért.
A Méhes György Életműdíjat Király László Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, valamint a szegedi származású Temesi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító, drámaíró kapták.
Borsodi L. László, az Estére megöregszel című verseskötetéért Méhes György-díjban részesült, a fiatal erdélyi magyar irodalom népszerűsítéséért és a tehetségkutató munkáért a Méhes György-debütdíjat a kolozsvári Bréda Ferenc Irodalmi Kör és a Hervay Klub kapta.
Az elmúlt két évtizedben az örökösök – az Erdélyi Magyar Írók Ligájával közreműködve – édesapjuk tiszteletére közel 40 erdélyi írónak és költőnek adományoztak Méhes György debüt- és nagydíjat. A tavaly bejegyzett Méhes György – Nagy Elek Alapítvány 2023-tól a meglévő díjak mellé létrehozott egy újat, a Méhes György Életműdíjat, amit évente egy kárpát-medencei szerzőnek ítélnek oda. A kitüntettek személyéről a Magyar Írószövetség és Erdélyi Magyar Írók Ligájának ajánlása alapján az Alapítvány kuratóriuma dönt.
Az ünnepi eseményen az író fia, Nagy Elek köszöntötte a vendégeket, kulturális intézmények, kiadók, szerkesztőségek vezetőit, irodalmárokat, közéleti személyiségeket. Elmondta, hogy az alapítvány létrejöttével a család régi terve valósult meg: alapítványon keresztül gondozni édesapja életművét, és támogatni a magyar, kiemelten a határon túli magyar kultúrát – különösen az irodalmat.
Az ünnepi alkalomra Méhes György Barbár komédia című művéből választottak egy rövid jelenetet, amelyet Lukács Sándor Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművész adott elő Orosz Ákos és Telekes Péter színművészekkel. A cselekmény valamikor a Bizánci birodalom és a népvándorlások idején játszódik, de korának kontextusától függetlenül megfeleltethető a nagyvilág mai történéseivel is.
Az előadást követően a díjak átadása következett. A Méhes György Debütdíjat a pályájuk elején álló szerzők számára megszólalási fórumot biztosító kolozsvári Bréda Ferenc Irodalmi Kör és a kolozsvári Hervay Klub kapták.
Sánta Miriám, Méhes György-debütdíjas költő laudációjában elmondta: Kevés olyan fórum, eseménysorozat, közösségi létállapot van az erdélyi magyar irodalmi színtéren, amely egyszerre hagyományos és megújuló, hagyományteremtő és innovatív. Két olyan irodalmi csoportosulásról van szó, ahol fontos a nyílt párbeszéd, a tiszteleten és szolidaritáson alapuló kritikai gyakorlat. A Bréda-kör szakmai múltja és az estek forgatókönyvének hagyománya lehetővé teszi a szigorú reflexiót az elhangzó irodalmi művekre, mindvégig fenntartva a szerző iránti tiszteletet és az utolsó szó jogát. Emellett a szókimondó, szenvedélyes, kritikus Hervay Gizella neve méltó egy önerőből szerveződő irodalmi közösséghez. A Hervay-klubban ennek értelmében a meghívottak gyakran kötettel még nem rendelkező, de rendszeresen publikáló szerzők, fiatal kritikusok, szerkesztők, illetve elsőkötetes szerzők. A díjakat Nagy Zalán és Péter Blanka vették át.
Az Estére megöregszel című verseskötetéért Méhes György-Díjban részesült Borsodi L. László. Márton Evelin, erdélyi író laudációját Szántai János költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke olvasta fel: „Úgy gondolom, hogy ezzel a kitüntetéssel nem csak a szakma, hanem valamiképpen az olvasóközönség is honorálni szeretné azt, amit immár több évtizede”asztalra teszel”. Próbáltam valamiféle listát összeeszkábálni arról, hányféle Borsodi L. Lászlót ismerek: a költőt, aki nem sértődik meg azért, mert remek prózavers-sorozatát a Helikon hasábjain simán prózaként kezeltem, azt az embert, akit Erdély-szerte, de talán kis hazánk határain túl isszeretettel fogadnak a Ferencesek, a remekül érvelő irodalomkritikust, akinek tollára kerülni már önmagában is megtiszteltetés, vagy a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium magyar nyelvű irodalomtanárát, akit a diákok szemmel láthatóan kedvelnek, s mi több, nem egy olyan fiatal alkotó van, akinek indulását te egyengetted, segítetted”.
A nemzetiségi lét kérdéskörét egyedülálló módon megragadó írói, költői életműve elismeréseként Méhes György Életműdíjat kapott Király László, akit Fekete Vince, József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő méltatott:
„...aztán elindul Király,
Laci bácsi a Lama G felé, elindulnak ők is a Monostor
irányába, de visszafordulnak még, látják, ahogy ballag
az elmaradhatatlan válltáskájával, őszes hajával át a
Szamos fölött, még csak alig ötvenévesen, de már kortalan,
látják hogy ballag, majd felemelkedik hirtelen, felszáll,
nem is hisznek szemüknek, fel a Szamos, fel Kolozsvár,
fel Erdély, fel gyönyörűen pompázó, illatozó, tarka és sokszínű világ fölé...”
Temesi Ferenc, műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként Méhes György Életműdíjban részesült. Az írót Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója méltatta.
„Sajnálom, hogy nem vagyok Temesi Ferenc , aki már megírta a magyar szótárregényt, de hát mit csináljak, előbb született, mint én. Ráadásul olyan elsőzős-fajta. Megírja az első szótárregényt (Por), az első újságregényt (Kölcsön idő), az első Bartók-regényt (Bartók) és az első Temesi Ferenc-életművet. Ezt díjazzuk ma.
Temesi megmutatta: írónak lenni nem tudományos kérdés, hanem életprobléma. Ha meg akarod írni a szótáradat, az úgy nem megy, ha folyamatosan megalkuszol. Ki kell tartanod a saját életedben, nem hajolhatsz be az éppen divatozó közízlésnek, nem élheted mások életét. Dolgoznod kell még akkor is, ha a munkád éppen nem nemesít.
Mi kell tehát ahhoz, hogy Temesi Ferenc lehessünk? Idézem őt: „tehetségesnek kell lenni és magyarnak”. Temesi Ferenc tehetségesnek született, megmaradt magyarnak. Ezért vagyunk ma itt. Példakép. Így is lehet élni. Vagy csak így érdemes. Isten éltesse Temesi Ferencet!”
Az ünnepi eseményt Szaniszló Attila, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének diákja zárta. A 17 éves, erdélyi származású zongoristát vastapssal búcsuztatta a közönség.
Forrás: Sajtókörlevél, Méhes György – Nagy Elek Alapítvány
