álom az animáról (versek, Visky András fordításában)
XXXIV. ÉVFOLYAM 2023. 3. (857.) SZÁM – FEBRUÁR 10.álom az animáról
(vis cu anima)
Azt álmodtam, hogy a hallgatásoddal küzdöttem.
Fogd meg a kezem, mondtam, és megpróbáltam
a hippi
színű, könnyű nyári dzsekidhez tapadni.
Bocsáss meg, a hallgatás agresszívvé és versenyképessé tesz.
A súrlódással gyújtott tűz az én szakterületem.
Fogd meg a kezem, segíts, hogy belecsússzam
a tömör víztömegekbe, engedj sírni a fáradt
korallok mellett. Csúszom, rombusz állat,
fekete, farok helyett ostor. Homokot lélegzek be,
és alatta csak kétségbeeséstől megvénült műanyagot
találok,
ahogyan csak a műanyag tud megöregedni.
Azt álmodtam, hogy változatlanul meghalni vágysz –
az irányító fényeket rendkívül könnyű
követni, mondtad,
még akkor is, ha egyenesen machiavellista
az aurájuk.
a nagy téma
(marele subiect)
Minden férfi hirtelen
elfelejtette
a nagy témáját.
Nagyot nyeltek a zene miatti felindulásból
amit kiválasztottál.
Beszélek csak beszélek
Egy kiselejtezett
szélmalom
abban bízom hogy hallgatásra
bírsz.
Segíts hogy megtaláljam
a nagy témámat.
kínos kíméletlenségek
(atrocităţi penibile)
a visszautasítottak számára nem létezik menedék
nem létezik számukra ítélőszék ahol ügyükben
elmondhatnák a védőbeszédet
csak a fájdalom árapálya létezik
a mellkasban és az önsajnálaté
az ő kőbe vésett képe és igaztalan szavak
ahogy a lassan romboló hullámok
felett visszhangoznak
kínos kíméletlenségeket eszeltem ki
hogy gyorsabban múljon el a szenvedés
a poklokat megjáró egyszarvú könnyeit
ahogyan mint ciánvegyület-cseppek
a szem sarkában újra megjelennek
a planorámában ülünk az ablak előtt
(stăm în planorama la fereastră)
a planorámában ülünk az ablak előtt
a magas gyommal benőtt fundamentum
vasai felé nyíló oldalon
felejteni próbálunk
kételyek kételyek hátán
aztán taxiba szállunk
kihuny a zöld fény
de a mi fejünkben
tovább ragyog
mert súlytalanok vagyunk
zavarodottság drog unalom
elolvadtak ok nélküli nevetés
sem szomorúbb
sem beteljesedettebb
éjszaka a fehér királynő
vállán a fekete gyalog feje nyugszik
az ő vállán pedig a fehér királynő feje
és ki tudja még hány cinkelt játékban
veszünk részt a saját akaratunkból
reggel a fundamentumra és a szemétre hó hull
az első havazás ezen a télen
és csak néhány percig tart
mi marad a barátságunkból
véletlenszerű harmatpontok
az élőhely rezgő bonyolultságai
között
zilált mezőn cukorrépák
(sfecle pe câmpul răvăşit)
az intenzív osztályon látogatom meg
hogy lássam a változást
a vágy kijelzőjén
megcsodálom a kötszereit
hegyes csípőt villant
(lefogyott)
hogy aztán megértsem miként tűnik el
magyarázat nélkül
a ragyogás a radarról
és ne tegyek semmit
hogy megpróbáljam az ellenkezőjét bizonyítani
az intenzív osztályon látogatom meg
joghurtot hoztam neki és egy banánt
ő csokis kiflit ad nekem
hasadt viaszosvászonba vont foteleken ülünk
a vulva formákra vésett szürke szivacsokon
kinézünk az ablakon
a monoton fényekre
akik ott laknak
a fundeni kórház
fényeit látják
csak én látom az épület testében
rejtőző áttetsző kockát
alig van megvilágítva belülről
kristálycukor
taknyom-nyálam összefolyik
(năclăit în salivă şi muci)
ahogyan a gyermekekkel esik meg gyakran
hogy könnyekben törnek ki apró igazságtalanság miatt
ahogyan a karjaidban tartod őket hosszú perceken át
amíg lecsendesednek
ugyanúgy ölelj át engem is
légy az én bíborvörös kényszerzubbonyom
az én kipárnázott dühöngő szobám
fogadd el görcsös vonaglásaimat
tudom hogy gyermekded és képtelenség
ha egy férfi kéri de megígérem
hogy utána sokkal bölcsebb és megfontoltabb
leszek
egy hazugságokkal kitömött mester
VISKY ANDRÁS
fordításai
Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban, szülővárosában él. Öt verseskötet és két regény szerzője, magyar és angol irodalmat fordít román nyelvre. Számos irodalmi díj birtokosa. A Poesis International szerkesztője. Legutóbbi kötete: Ceaikovski la walkman (Csajkovszkij a walkmannál), 2022.