.svg)
Egy cipő rohad a ház mellett.
s főszereplő a rothadás.
Az ezelőtt, mi ezután lehetne,
talán lenne némi változás.
Két sunyi ablak, sarkában
árnyék, a röhögést visszafojtja,
gúnyos vigyorral ünneplik,
hogy fűzőit az idő oldja.
A roncscsontok, rontom-bontom
házit pötyög a notebookon
a sors, s van benne valami lázadás.
S mi van, ha éppen Neró írja,
s ő most íróiskolás,
kit nem császárként ismerünk,
hanem inkább lírikusként,
ki nem bűzlik a ház mellett,
és megoldása sem a gyilkolás?
S mi van, ha éppen Santiago?
Halakat kereső halász,
kit nem halászként ismerünk,
hanem zenél naphosszakat,
s írja legújabb dalát.
Monet, amint a közértben
lókolbászt és hagymát árul.
Holnapután kertet ás és kávét ültet,
s homlokán a ránc összerándul.
Fog és fogatlan,
dönt és döntetlen.
*A Helikon irodalmi pályázatára beérkezett pályamunka.
