.svg)
1. Testem határai világom határai.
2. A „kint” és a „bent” egymásnak feszül, farkasszemet néz és vészjóslón vicsorít.
3. Szobám falai védenek, biztatnak és elzárnak, akárcsak testemben, otthonos benne a magány.
4. Hajszálnyi réseimbe költözik a másik, aki sosem csak másik, gyakran csak én.
5. Kötőszövetembe ivódott, vérkeringésemben iramlik tova.
6. Nyílásaimon érintkezik, bőrömön át párolog ki.
7. Nélküle testem lakható, de nem élhető.
8. Alattam a föld, fölöttem az ég, középen én, bennem a lét, ma.
9. Anyagok, szagok, nedvek formájában él bennem tovább.
10. Bekebelez ő, mielőtt bekebelezhetném.
11. Léte metsz és alakít.
12. A szívem helyén nem csakra ez, csak rák.
13. A semmi mérésére tett kísérlet kiábrándító és elszomorít.
14. A prózai élmény beleremeg a ráöntött formára.
15. A költői élmény elborzad a forma láttán.
16. „Egy villanypózna érezheti így magát, amit levizelt egy kutya.”
17. Lennék pózna, de kutya vagyok.
Kovács Bea írása vitaindítóként hangzott el a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör október 27-én, a Bulgakov Kávéházban lezajlott ülésén, amelynek meghívottja Ugron Nóra volt.
