Kiittam a sört, és csendben vártam, kondul-e a harang.
Az ősiek Hælwyrhtannak, „a sikolyok dombjá”-nak nevezték.
Nem mer előremenni, Karola háta mögé bújva nézi az élettelen nappali szoba csataterét, ahonnan már elvitték a halottakat és a romokat is eltakarították.
Pincinéni megkötötte saját buborékját, ami leginkább egy kezeslábas, svédmintás szkafanderre hasonlított
Bár igaz volt, amit az atya mondott, mégis hamisan csengett. Ő sem tudhatja, milyen ott, a mészszagú falak közt, egyes-egyedül