hát ezért a gipsz, komám, hogy ezt el ne felejtsem, meg hogy ki az úr, azt sem
A sors úgy hozta, hogy a Hársfa utcában egyáltalán nem nőttek hársak.
Még mindig nem vette elő a puffasztott rizset.
Egy éve levelet kaptam. Igazi levelet. Igazi, élő postás hozta.
A zavaros, sötét képernyőn feltűnnek belsőségeim: hús, vér és idegrendszer vagyok én is.
Merre menjünk?, kérdezem, ahelyett, hogy hogy vagy, és te válasz helyett a babakocsi fölé hajolsz, amit én fékeztem le.
Az egér levelekre pakolja gyermekeit, felesége húzza a szekeret. A sün hasán dülöngél, tüskéivel nem bántja a földet.
A karácsony szombatja előtti napon Norvégia ege lángra gyúlt, de az éjszakát követően az északi fények lecsillapodtak és eltűntek a legfelső látóhatár mögött. Az új nap így tört magának helyet.