
A járványhelyzetre való tekintettel idén, mint minden nagyszabású rendezvény esetében, a Nobel-díjak kihirdetésére is elsősorban az online térben került sor, ugyanis idén még több közösségi média-platformra jutott el az esemény élő közvetítése. Az irodalmi Nobel-díj október nyolcadikán egy órától (helyi időszámítás szerint kettőtől) került sor a Svéd Királyi Tudományos Akadémián, a járványügyi korlátok betartásával.
Az idei év irodalmi díjazottja Louise Glück amerikai költő, méltatásában kiemelték „összetéveszthetetlen költői hangját, amely őszinte szépségével univerzálissá teszi az egyéni létezést”.
LouiseElisabeth Glück (1943, New York City) amerikai költő, esszéíró. Első kötete 1968-ban jelent meg Firstborn (Elsőszülött) címmel, azóta rendszeresen publikál vers-, esszé- és prózaköteteket. A kilencvenes évektől kezdődően több rangos irodalmi díjban részesítették, 1993-ban Pulitzer-díjas, 2001-ben Bollingen-díjas, 2003 és 2004 között az Amerikai Egyesült Államok Poeta laureatusa, 2014-ben pedig a National Book Awardban részesítették Faithful and Virtuous Night című verseskötetéért. Jelenleg Cambridgeben él, a Yale University adjunktusa és Rosenkranz-programos írója. Annak ellenére, hogy apai nagyszülei részéről magyar és zsidó származású, önálló kötete magyar nyelven nem jelent meg, művei csupán folyóiratokban olvashatóak.
A Helikon hasábjain két verse jelent meg Jánosi András fordításában:
Özvegyasszonyok
Anyám nagynénémmel kártyázik,Hatvanhat és Filkó, a családi időtöltés, a játékokatnagyanyám tanította a lányainak.Dögnyár van, túl nagy a hőség kimenni.Ma nagynéném nyer, az osztás neki jár.Anyám elhúzza, nehezen koncentrál ma.Nem tudja megszokni a saját ágyát ezen a nyáron.Tavaly nyáron nem volt bajamegszokni a földet. Megtanult aludniott, hogy apámhoz közel legyen.Ő haldoklott: külön ágya volt.Nagynéném nem enged semmit, nem hagyhelyet anyám fáradtságának.Így voltak nevelve: harcolva adsz tiszteletet,Ha engedsz megsérted az ellenfeled.Mindenki középről szed s öt lapot használ.Jó bennmaradni ilyen napokon,elbújni a melegből a hűsbe.S ez jobb más játéknál, jobb mint a Passziánsz.Nagyanyám előregondolt: felkészítette a lányait.Van kártyájuk: vannak egymásnak.Nem kell nekik több társaság.Egész délután megy a játék csak a nap nem mozdul.Veri a földet és sárgára égeti a füvet.Így láthatja szegény anyám.S egyszerre valaminek vége van.Nagynéném hosszabb ideje csinálja, lehet azért jobb.A kártyái elpárolognak: ezt akarod, ez a cél: a végénakinek semmije sincs az győz.
Altató
Anyám egy dologban szakértő:szeretteit másvilágra engedi.A kicsiket, a babákat – ezeketringatja, súgva, énekelve nekik. Nem tudnámmegmondani mit csinált apámmal,de akármit is, biztos vagyok jól tette.Ugyanaz, igazán, előkészíteni egy személytaludni, meghalni. Az altatók – mind azt mondjákne félj, így parafrazáljákaz anya szívverését.Így az élők lassan megnyugszanak: csak ameghalók nem tudnak, visszautasítják.Akik halnak, mint elsők, mint örökmozgók –oly gyorsan forognak hogy állni látszanak.Aztán szétrepülnek: anyám karjaibana húgom egy atomfelhő volt, részecskéké – a különbség.Amikor egy gyerek alszik, még egészben van.Anyám látott halált: a lélek egységéről nem beszél.Ő tartott csecsemőt, öregembert, s mint egy hasonlatképpen asötétség anyafölddé keményedett körülöttük.A lélek mint minden anyag:miért maradna érintetlen, hűen a formájáhozamikor szabad lehet?

Fotó: Poetry School
