.svg)
Fájdalomból vagyunk és örömből vagyunk, / mi, fájdalomokozók, örömokozók.
Egyedül fogsz meghalni De előtte emelte / fel mutatóujját saját piszkodban hemperegsz / világ utálatától körülvett vackodon...
Göcsejben, a nagyszüleinél ismerte és szerette meg Rózsás János az íriszt.
Kilincset fogom a kezed / Homokóra üti időmet / Minden percben / Más a csöndje / Fehér hajszálaim Csillogó ezüstje
Történt vala egyszer, hogy jeles népek gyűltek összve János atyánkfia házánál, ahajt a Gordontető árnyékában, a temető alján s még aljafelé, a pitvaros háza tornácán, egyelőre.
