Versek

[Csend ütött ki]

Csend ütött ki, dehát az is kinek kell,

most, amikor olyan pocsék az időjárás.

A föld felszínét zizegve benövik a lakhatatlan növények,

már csak arra nyílik lehetőség, hogy aluljárókba vonuljunk.

Alkalmi bajtársaimtól értesülök,

hogy lent már egészen elfogadhatóan működnek az

esőgépek és a szárítóhuzalok.

A további túléléshez

kézhez kapunk egy jókora klorofillzacskót

és maradéktalanul be kell tartanunk

az emlékezetkihagyás törvényeit.

Rettegve átkozom, aki erre tart,

megfésülöm a rongybabákat.

Unalmat és egyebeket elűzendő,

betanuljuk és előadjuk

A pórázra vert megrontó című pályaművet,

a siker természetesen elmarad.

[Zaj és fény]

Zaj és fény,

mind befelé, át az üvegen,

némelyiket sikerül elhárítanom.

A felsőbbrendűek veszélyesebbek,

ennyit sikerült megállapítanom.

(Gyűlöletet sietséggel párosítok.)

A mesterem fanyalog és azt mondja,

volna mit tanulni a madaraktól,

csakhogy én most éppen egy építődarut bámulok,

ha nem akarom is belelóg.

A fiam szerint jobb lenne eltorlaszolni a hallójáratokat,

a szem mindent felöklendez,

megnyalja és újra belapátolja.

(Gyűlöletet sietséggel párosítok.)

[Abban az órában]

Abban az órában

a vasak összekoccannak,

abban az órában

két bika formájában a vizek szétválnak,

a hangok pedig oda-vissza lökdösődnek

a csarnok falai közt.

Ez lenne a reggel felszakadása,

ha nagyon odafigyelnék és

épp jó csatornán hallgatóznék.

A szakállas bácsi, látom, újra a gyújtóját rágja,

pedig most cigi is van a kezében.

Szép sorban jönnek a kofferes lányok,

nem a szentély hanem a

kávéspult irányából.

Most már indulnunk kell,

én majd estig állok,

nem mozdulatlanul,

ahhoz még sokat kell gyakorolnom.

Át akarom hordani a sok mozgást máshová,

egy műanyag evőkanállal dolgozom.

[Közelről]

Közelről indult,

aztán lefejtette magáról az összes lepedőt,

a hófehér lópokrócokat,

a rózsaleveleket mint a bőrt.

Vér és sikoly körülötte, ahogy nekifog.

Közelről indult, de aztán szétfolyt,

döglött pocsolya lett belőle.

A békanyálból ócska dobozokat lehetett összegyúrni,

és ez nem hasonlított egyetlen eddig ismert hangszerre sem.

„Valakinek meg kell tanulnia

rendeltetésszerűen játszani rajta” –

hangomban a kívülállás pengéje villan.

Majd elnevezem a felfedezők könnyelműségével

próbababának vagy

trapézmamának.