No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 18. (728.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Hidegzuhany


27 szög a fürdőszoba küszöbében

onnan két és fél másodperc a vécé


hajszálad az ülőkén

DNS-t lopok

hogy sokszorosítsalak

csak tudnám minek


a vécéről a kukába hamuzok

a kádból a csapba vizelek


lehet hogy már csak a fogmosást szeretem

üveges mentol marja szét a szánkat

ez a baj velünk


egymásra kacsintunk

de kiég a retinánk

a csempéről visszaverődő neonfénytől


a mosógép alatt bujdosó bogár

éjjel a szádba mászik

amiért felporszívóztad a rokonait


még el se csúsztam

le se mostam

a samponod a bizonyíték

hogy van amitől kihullik az ember haja


küszöbödön 27 szög

barázdák a talpon

csak tudnám minek

növünk fel —

a törülköző a derekamon

az egyetlen fedezék

minden mást szétzilál

a túlhevült hajszárító

a hideg cseppek a bőrön



Tetőfok


meg kéne javítani

a tetőt meg anyádat

mondta apám


soha nem laktunk

a nagyranőtt háztömbök

tetején


be sem esett az eső

pedig vártuk hogy

legyen mit szidni


anya főztje

máshol gőzölög

mitől laknék jól


apa egy másik tetőt

javít hiszen a miénk

tökéletes



Hotel


A koplaló láncszemekből

kiköltözött a hanyag általánosítás,

a lábtörlő alá, a többi isten közé.

Úgy alakult, hogy minden leejtett

kulcscsomó saját vallást alapít,

elhagyott iratokhoz imádkoznak.

Visszafejlődés az anyaméhbe,

ilyen ez a Pest. Magzatpóz,

majd eggyé válunk saját szívünkkel.

Lehúzod az ágyneműt, mintha számítana.

Mintha számítanál

bármire vagy bárkinek, elindulsz.

Egy autó fényszórója tükröződik

az övcsatodon, bocsánatot kérsz.


Ráolvasással gyógyítod a magányt.


A neved betűzöd, aprót számolsz,

akárki lehet befutó. Kitöltendő mezők

csak a név és a telefonszám.

Ingyen hotel az ágyad, padlód,

a kilátás az első csillag.


Jó ez a lakótelepi félhomály.

Szürkére festi a csupasz erkélyeket,

képzelt tüzek mellett

melegednek a száműzöttek.

Kiválasztottakként hordják ki a Halott Istent

a tűzoltóság mellé maradéknak.

Ami nem ízlik, azt kiválogatod,

és a tányér szélére rakod,

nincs is isten, csak gomba és mák.


Jó ez a lakótelepi

félhomály. Hazament, majd egyszer

felhívod.

Veti a keresztet, aki reszket:

a kirekesztett.



Pencs Attila 1998-ban született Székesfehérváron. Jelenleg Budapesten él. Zenél, ír, mérnökinformatikusnak tanul az Óbudai Egyetemen.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb