Versek

25

Véletlen volna, hogy

a dobozban éppen annyi

altató van még,

ahányadik születésnapodon

valaki mást öleltél magadhoz úgy,

mintha a világ legnagyobb

ajándéka volna?

Az is igaz

Hogy azokkal a bizonyos

hazugságokkal én valójában

nem is a mások, hanem a

saját szememben

szeretnék

érdekessé válni.

Memoár

Mondom, hogy

folyton állomásokon

futunk össze. Legutóbb

például meghívott

egy kávéra.

Ő feketén,

eltehettem a két

kis cukrostasakot.

Alig néhány foga volt, de

végig mosolygott.

Haldokolt, épp annyira,

mint bárki más, csak ő

most egy kicsit

konkrétabban.

Megígértette velem,

írjam meg az életét,

afféle előzmények a

Bibliához,

cserébe

milliomos leszek.

Akkor majd

én hívom meg egy

feketére, ha akkor még

létezni fog ez a

szín.

Sok mindent mesélt, de

csak a feje fájt.

Reggelig elbóklászik majd,

és egyszer nekem is

megmutatja

Újvár főterét.

Egészen furcsán világított

a zöld neon

utána a vagonban.

Ott volt velem,

talán

nevemet viselve,

a lány, akire

huszonnyolc évvel ezelőtt

hiába várt.

Talán azóta is várja

minden harmadik nap,

vérvétel előtt,

egy pohár fekete mellett,

egyedül,

bárki veszi is körül.

És a lány

a hetedik napon folyton

megérkezik.

De a hét

nem osztható

hárommal.

Szerda

Nem feltétlenül szeretett

volna már élni.

Arra gondolt, milyen

ritkán gondol mostanában

őreá.

Hogy vajon ott van-e még

azon a helyen, a sárga

virágoktól szédülő kertben,

a súlytalan függönyökkel

jóllakó szobában.

Hogy csak a szeme színe,

de még az sem egészen van

tőle – inkább a tengertől,

egy koszosabb partszakaszon.

De végülis ő a tenger.

Egy ideje nem gondolt a

halálra, legalábbis nem úgy,

pontosabban dehogynem,

éppen úgy.

Ahogyan

nem kéne.

Mintha folyton azt keresné,

nem-e kutatnak valahol

önkénteseket egy

művésztrükkhöz

a túlvilágon.

Nem, már nem igazán érzett

fájdalmat, legalábbis már csak

sokkal erősebbet.

Mostanában nem szerette

szépnek érezni magát, ezt

különösen az ilyen esős

szerdákon találta megterhelőnek.

Tiéd

Minden nap elpostázom neked,

mi van rajtam.

Majd egyszer megmutatom

a bugyimat,

ha látni se akarsz.

Nagy Hajnal Csilla: 1992-ben született Losoncon. Jelenleg Budapesten él.

‍