Törlesztés (Versek)

Törlesztés

Azt mondják, valaki szeret,

gondoskodik rólam, vigyáz rám,

kérdéseimre mindig válaszol,

válaszaimon hosszan elgondolkodik,

vagy néha okosan visszakérdez,

de nem érzem, hogy aggódna értem,

betakarna, amikor nagyon fázom,

vagy némaságomban vigasztalna.

Ha egyszer mégis megláthatnám,

angyali nyelvét akkor sem érteném,

hiába kérdezné, van-e lakásom.

Maradok hát albérlő, átutazó,

a tartozást rendezem magam.

Régvolt tavasz

A lépcsőházban állok, nem hívom a liftet,

majd lassan elindulok a lépcsőkön lefelé.

Kedves arcotokat tegnapi homály fedi,

szavaitokat szétfújja lombok között a szél.

Megigazítom a szemüvegemet és a sálamat,

megyek, de nem nézem, kik jönnek szembe.

Akik elkerülnek, nem fordulnak vissza,

a forgatagba olvad mozgásuk, illatuk.

Körülöttem sorban kialszanak a lámpák,

és vadak merészkednek a közelembe.

Integetnék nektek egy régvolt tavaszból,

de nem láthattok, és nem látszotok ti sem.

Kőszobrok várnak egy túlméretezett kertben,

talán egy koldus keres éjszakai szállást,

talán Isten botorkál. És magában beszél.

Nem folytatni

Nem kérni senkitől segítséget,

úgy tenni, mintha… nem is tudom,

nem érezni az érdes tekinteteket,

ahogy egymásnak ide-oda löknek,

mindenkinek mosolyogni,

mindenkinek visszaköszönni,

de nem hallgatni, mit motyognak,

nem torolni meg egyetlen sértést,

csak menni lehajtott fejjel,

nem sejtve, az út merre kanyarog.

És egy napon talán hazajutni,

bezárkózni, nem nyitni ajtót

volt szeretőknek, tűzoltóknak.

Az ablakon nem nézni ki,

ne tudni, milyen napszak van,

csak egyenletesen befelé tartani:

mélyülni, süllyedni, elmerülni végleg.

‍