Novemberi erdőn (Versek)

Novemberi erdőn

‍

tárgyat találtam

lepucoltam róla

a lucskos faleveleket

egy jókora kérdőjel

nagyobbik darabjának bizonyult

Most hátul a nyergemre kötve

fityeg

lehet, hogy fölöslegesen

hurcolom magammal

de egy „Nincs Isten.”-mondatból is

kieshetett.

Kitartás és hűség

‍

„Eltévedtünk

lovag

ezt a két bábut

Párizsból visszük

az orosz cárnak

a legújabb divat szerint

vannak felöltöztetve

és ha nem érünk oda időben

megrendelőnk elmarad a világtól”

Ó

azok az utak már nincsenek meg

amik az orosz cárhoz vezettek

az Istenhez könnyebben

juttok el innen

már csak azért is

mert látjuk

megvan hozzá a kitartásotok

és a hűségetek

mint a régi űrhajókon

a fagyasztott embereknek.

‍

Gravitáció

‍

A gravitáció

a leggyengébb erő

a négyből

sovány keze

legvégül mégis

mindent elér

és húzza

húzza

vissza.

Ha nem muszáj

talán még Teremtője se

száll vitába vele

mert mintha csak saját

kamasz kölkét

győzködné olyankor.

Ilyen makacs

megátalkodott teremtmény

a gravitáció

de szülőnek se jobb

hiába könyörögsz neki

hogy engedjen el

ugyanazt fogja hajtogatni:

Éntőlem arra kujtorogsz

amerre akarsz

de otthon alszol

világos?

‍

A történelem agyonverése

‍

Hárman

ifjak

jólöltözöttek

rugdosnak egy évet

nem látni jól

melyik az

magzatpózban

védi a fejét

Nevetve fényképezi őket

a negyedik –

Körülöttük

hatezer év

hátrább a többi

megszámlálhatatlan

a mélységes múltba veszve

Bámulják társuk agyonverését

Lovag kéne ide

igazság bajnoka

rászorulók és gyengék

védelmezője

élő anakronizmus

öreg és lejárt

tragikus bohóc!

Lovag Dulcinea az Olvasóhoz

‍

Ilyen tiszta egyszerűséghez

100%-os kakaóhoz

Én nem vagyok elég kifinomult

Vedd vissza ajándékod

Vidd el az én szerelmemnek

Keserű vénembernek

A tiszta keserűséget

Ő szereti

De azért azt hogy ki tört le

Egy kockát belőle

Talán ne áruld el neki.

‍