Drámai pillanatkép

A kortárs szövegek felpártolása – így szól a dráMÁzat drámaíró pályázat célja. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, illetve a nagyváradi Szigligeti Színház által közösen működtetett, a dráMA Kortárs Színházi Találkozóba illeszkedő kezdeményezés valóban a hazai kortárs drámaírás legfontosabb fóruma. A kétévente meghirdetett pályázaton Debüt, drámaÍRÓ, draMAutor kategóriákban mérethetik meg magukat szerzők. A dráMÁzat kötetek a beérkezett szövegek kategóriánkénti legjobbjait gyűjtik össze.
A dráMÁzat III. című kötet a 2016-os pályaművekből válogat. A kötetben összesen hat szöveg szerepel. Ezek a Debüt kategóriában győztes Körmöczi-Kriván Péter Kapufa és öngól című szövege, illetve Varga László Edgár ugyancsak a Debüt kategóriában szereplő Anglia című darabja. A drámaÍRÓ kategóriában versenyző szövegek közül a győztes Moravetz Levente Nem lesz reggel, Fred!, valamint Réczei Tamás Gettószerelem című darabja. Végül pedig Daniel Oltean Doar în caz de pericol című, a draMAutor kategória egyetlen beérkezett szövege, és ennek magyar nyelvű fordítása, a Csak vészhelyzet esetén zárja a kötetet (fordító: Bereczki Ágota).
Mindkét Debüt kategóriában szereplő szöveg szerzője színházon kívülről érkezett, és ez tükröződik az alkotásaikban is. Miközben a szövegek alapján úgy tűnik, hogy más-más irányból közelítenek a színházhoz, mintha mindketten arra törekedtek volna, hogy a lehető legkevesebb teret, lehetőséget hagyjanak a szövegek értelmezésére. Ez a fajta biztonságkeresés gyakori jellemzője a friss drámaírók munkáinak, de csak a legritkább esetekben van a szöveg, a szerző vagy a majdani előadás hasznára. Elsőre ugyan jó ötletnek tűnhet pontos szerzői utasításokkal és szűkre szabott helyzetekkel rögzíteni mindazt, ami a darab alapján létrejövő előadásban történhet, de a színház ritkán viseli jól ezeket a korlátokat.
A Körmöczi-Kriván Péter szövegéből Tasnádi-Sáhy Péter rendezésében színpadra állított előadás remek példája annak, ahogy a próbafolyamat során a rendező, a színészek és közvetve vagy közvetlenül a szerző újratárgyalják, vagy akár hatályon kívül helyezik a szövegben felkínált kereteket, megoldásokat. Körmöczi-Kriván gyors, olykor majdhogynem kapkodó, filmszerű jelenetváltásai éppen azért képesek működni a színpadon, mert a rendező és a színészek a színház nyelvére fordítják őket, és elvetik a szerző szövegbe foglalt utasításait.

A Kapufa és öngól enyhe színpad-idegensége mellett, rengeteg értéket és lehetőséget hordoz. A tizenéves Boy története a fiút kizáró focicsapat, a darab eseményei előtt egy évvel öngyilkosságot elkövető Szuzi emléke és a Boy agyában képződött Sam nevű vérrög háromszögében bontakozik ki. A gyorsan váltakozó és egymásba csúszó idősíkokkal operáló monodráma egy kamaszfiú hangján mesél a szerelemről, a kitartásról, az életről és egyben a halál közelségéről.
Varga László Edgár Anglia című szövege jóval visszafogottabb. A cím és a címet követő megjegyzés (E darabban semmi különös nem történik. Ez már önmagában tragikomikus.) csehovi helyzetet idéz, és a szöveg lehetőségeihez mérten hű marad ehhez. A napjainkban zajló, kilenc szereplőt és két helyszínt felvonultató darab elsősorban az erdélyi magyar kora harmincasok életének néhány jelentős vetületére fokuszál. A szerző kezdeti megjegyzése (ha úgy tetszik magyarázkodása) ellenére, a családi hagyományok, a szocialista rendszer öröksége és a személyes vágyak (például az Angliába vágyódás) határolta szűk és légszegény közegben valójában több esemény és fordulat is lezajlik. Ennek ellenére sem egy tizenkilencedik századi úriember öngyilkossága, sem egy fiatal pár szerelmének kibontakozása sincs jelentős hatással a darabot lezáró jelenetre, ami éppen a darab nyitányával cseng össze. Anglia, Anglia, mondhatnánk ezek után, de valójában Csehov Moszkvájának elérhetetlenségére gondolnánk.
A két debüt darabot Moravetz Levente és Réczei Tamás szövegei követik. Mindkét szerző jelentős színházi tapasztalattal rendelkezik, és szövegeik izgalmas kontrasztban állnak a két korábban említett szöveggel, illetve egymással is.
Moravetz Nem lesz reggel, Fred! című szövegében az apokalipszis előestéjén járunk. A helyzet ugyan nem teljesen egyértelmű a darab elején, de a KATALIN és FRED nappalijában kibontakozó történet előrehaladtával (majdnem) mindenre FÉNY derül. Moravetz abszurdba hajló szövege szépen ütközteti az emberi kicsinységet és kicsinyességet a világ sorsáról való döntés felfoghatatlan méretű felelősségével. KATALIN és FRED, illetve a túlvilág isteni és ördögi küldöttei (FÉNY és a NŐ) közt kialakuló párbeszédben és helyzetekben a már említett ütköztetés mellett a szereplők mozgatásának és a párbeszédek folyásának feszes ritmusa jelenti a hatásosság és a humor legfőbb forrását.
A debütáló szerzők esetében elsősorban a pontos és határozott szerzői utasítások hivatottak keretet biztosítani a szöveg feldolgozásának, Moravetz szövegében a ritmus, a szinrelépések, a replikák időzítése rajzolja fel a határokat. Míg a szerzői utasítások legtöbbször nem képezik a szöveg lényegi részét, a ritmus figyelmen kívül hagyása értelmetlenné tenné a Nem lesz reggel, Fred! feldolgozását.
Az eddigi darabokkal ellentétben a Gettószerelem majdnem teljes mértékben lemond a szereplők szövegein kívüli keretek felállításáról. Réczei Tamás szövege olyan, amilyennek egy többkötetes apa- és családregény három női hangra komponált színházi átiratát érdemes képzelni. EMESE, EDIT és ESZTER (nagyanya, anya és lánya) egymásba ékelt monológokon keresztül mesélik a család és önmaguk történetét. Sűrű, rengeteg kényes témával terhelt szöveg a Gettószerelem. A félig zsidó, félig roma család története a koncentrációs tábor pöcegödréből indulva, az amszterdami vörös lámpás negyeden keresztül vezet egy kórházi betegágyig, amiben Márton, a férj, apa és nagyapa fekszik. Három nő beszél a darabban, de az olvasónak óhatatlanul az az érzése támad a szöveg végére érve, hogy az egymás történetét kiegészítő, átértelmező és olykor cáfoló hangok valójában egyazon személyhez tartoznak. Még akkor is, ha annak az egy személynek háromszor kellett megszületnie.
A kötetet záró, románul és magyar fordításban is olvasható Csak vészhelyzet esetén című darab valahol félúton helyezkedik el a Debüt és a drámaÍRÓ szövegek között. Daniel Oltean biztos kézzel fűzi fel a gyakorlatilag színpadkész jeleneteket. A darabban az erőszaktevés, a korrupció, az igazságszolgáltatás, illetve igazságtevés témái zsúfolódnak össze egy vonat étkezőkocsijában, és addig feszülnek egymásnak, amíg ki nem dobnak maguk közül valakit.
Témaválasztás terén Daniel Oltean szövege Varga László Edgár Angliájával állítható párhuzamba, de amíg Varga László Edgár szövege „csak” láttatja a tragikomikus helyzetet, a Csak vészhelyzet esetén állást foglal, ítéletet hirdet, majd végre is hajtja azt.
Drámairodalmi pillanatfelvétel – talán így lehetne a legjobban jellemezni a dráMÁzat III. című kötetet. A könyv nem nyújt, nem is nyújthat teljes áttekintést a kortárs magyar drámairodalom aktuális helyzetéről, de megmutat egy metszetet azokból a munkákból és szerzőkből, akikre érdemes és továbbra is érdemes lesz figyelni. A szerzőkön túl magáról a drámapályázatról is szól ez a pillanatfelvétel. Azt mutatja, hogy a dráMÁzat és a dráMA Kortárs Színházi Találkozó egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a kortárs színházi szövegek kiemelkedően fontos fóruma legyen.


Fazakas Márta, Bíró Árpád Levente (szerk.): dráMÁzat III. Nagyváradi Szigligeti Színház, Tomcsa Sándor Színház, Udvarhely, 2016.