Csak Viidumägin nyílik az illatos bibircsvirág (versek)

Csak Viidumägin nyílik az illatos bibircsvirág

Viidumäel üksi kasvab lõhknav käoraamat

Csak Viidumägin nyílik az illatos bibircsvirág

a Gymnadenia odoratissima A Gymnadenia feje annyira súlyos

hogy indái nem bírják el virágjaikat

azok meg nem tanulták meg fejüket fölemelni

az illatos lonc neve Lonicera capriforium szélmentes  

éjszakán minden horhos az ő illatával van tele

és mintha közelebb lennének a csillagok és

üresebb volna az ég csordultig telnek meg az indák

a lonc illatával mely itt ágaskodik a ház déli oldalán

itt alighanem béke van máskülönben az itt élőknek

nem volna ilyen szemük másképpen nem fakadna

ennyi zöld forrás a lejtők oldalában

amikor egy kő belegurul a patakba biztosan akad

kívüle még valami

béke van és mi magunkban hordjuk a kikötőket

összes koordinátáikkal

valaki valamit beleírt az éjszakába az ablakok mögé

de az olvasó szemek

nagyon távol vannak és elfogy a bölcsesség mielőtt még

a hieroglifák titka fölfeslene

mélyen akad még néhány arc néhány ölyv vannak csikóhalak

medúzák a sötétség pedig mindenütt egy és ugyanaz

az írások kialszanak a vízbe fúlt tengerészek ereiben mindennek újra

kell kezdődnie két sejtben tükröződik minden

ami előttünk áll

pihenőotthonok népfőiskolák alkoholista menhelyek

feledés vajon ez most vagy sós víz valahol van egy fal

mely mögé az angyal sem világíthat be lángpallosával

noha itt áll némán a lángoló bokrok kapujában

talán fölfog belőle valamit

valakinek látnia kell hogy ez az a sötétség ahova Morus Tamás feje

lehullt sötétvörös feketénél is feketébb

ahol Janusz Korczak eltűnt ahol Mouloud Féraoun

kiszenvedett

a történelem és az utak között árad valami aminek nincs neve

valami ami távoli fénnyel lángol a holt házak ablakaiban

az örök tűz lux aeterna forró a föld réseiből kicsapnak a lángok

forró a föld és a szíve itt van valahol alant

tűz és összetört darabkák káoszában

fekete a föld a kutak tükrében csillagok pislákolnak és

denevérszárnyak

suhannak a néma vizek felett

Ha tudnék bizonyára visszajönnék

Kui saaksin tuleksin kindlasti tagasi

Ha tudnék bizonyára visszajönnék térdig

állnék a patakban és apró menyhalak csipkednék az ujjam

biztosan visszajönnék ha tudnám mi történik és ki az aki

velem tart benéznék ablakodon kedves olvasóm

mert mindent megéltünk és megtapasztaltunk már ebben a világban

bár sokunk nem emlékszik már a hattyútoll súlyára

a tollra mely egy eleven szárnyat díszített valaha

majd forogva hullt le az önnön tengelye körül forgó földre az ég

üdvözlete gyanánt

földi kezedre a fehérség pillantása melynek neve sincsen

ilyen akartam lenni én is és akkor bizonyára visszajönnék

azon a nagy közönyön át amit a könyvek a papír és

a költészet jelentenek

fehér piheként hullanék alá a föld foltozott paplanára

nézz föl arató nézz föl te sem maradhatsz itt jég és hó tarolta le

a lejtőket és új legelőket növesztett a tavasz

de ami fényes és állandó nem osztja meg velünk az emlékeit

menjetek és faggassátok a követ a boglárkákat

ők itt vannak legalább a jégkorszak óta

csakhogy ők nem válaszolnak a harmat leülepszik a levegő üres

megtelt néma faggyal

csak egy magányos aranybegy bont ki egy végtelen gyöngyfüzért

a berkenyékben

a csalánban a tóhátakon és a réteken

míg az űr ki nem leng akár egy inga mint minden és az idő

vérré nem válik és nem lépdel őrszemként keresztül a városon

ahol rég aludni tért mindenki csak a verebek és a fű

virrasztanak visszahódítva a tereket és a sétautakat

közönyösen és szótlanul szökken előre a vér

noha a macskák ledobták már bundájukat és más az utcák neve

jóllehet mindenki rég aludni tért észre sem véve a fiatal

vak füvet amint keresztülvág a piactéren

anélkül hogy hallotta volna fölkúszni a vészharangot a toronyba

ahonnan a felhőkig kissé rövidebb éjfélig pedig kissé

hosszabb az út

JÁVORSZKY BÉLA fordításai
1940, Budapest. Szülővárosában él.

Jaan Kaplinski (1941–2021) a 20. század második felének talán legnagyobb formátumúészt költője. Az 1960-as években debütált, és haláláig egy tucat verseskötettel, számosesszékötettel és egy regénnyel gazdagította hazája irodalmát. Összeállításunk ízelítő a MagyarNapló Kiadónál Benéztem a Nap ablakán címmel hamarosan megjelenő versválogatásból.