.svg)
bőrpiac
azt mondta, olyan hatása van, mint nekem,
erre gondoltam, miközben elszívtam,
hirtelen ütött meg –
ahányszor becsuktam a szemem,
lenyúzott testrészeket láttam, szétterítve
egy piactérnek nevezett aszfalton,
verekedtek az emberek a bőrért,
amik előre ki voltak szabva,
ritmusra fordultak ki és be a
lekerített köldökök és mellbimbók,
minden negyedik ütem kilégzés,
minden nyolcadik alkudozás.
egy balkáni logionra
köztereken állnak, megbújnak sarkokon,
áldást vagy átkot osztogatnak.
halott csecsemőik tárgyak a szánakozáshoz.
zacskókra tapadt zsíros ujjlenyomatok,
kartonon a test nyomott körvonalai,
tócsák a hajnali kapualjakban,
ennyi marad éjjelente utánuk –
ilyenek ők, a betonfal örökösei.
ismernek minden környéket,
benne élnek a városban, a város él bennük.
semmijük nincs, de ők boldogok,
boldogok a szegények, övék az utca.
határ
kiásni télen amit eltemettél
fagyott földbe ütni a vasat
hinni hogy ezúttal más lesz
hogy mégis ez kell a mélység
ott minden szisszenés őszinte
minden nyögés fogat követel
mert bogarak kényelme az
ami neked most fájdalom
duodecimal trip
7:25
megtanulok hallgatni
két gyerek ül az asztalnál
visszafordíthatatlanul emberek
*
Isten megteremtette a magányt, nem adott eszközöket hozzá
Isten megteremti az eszközöket, lelkeket ad hozzá
2:40
nem tudom, hogy ismertelek meg
de az együttéléshez tudom az arányokat
2 kanál só, egy pohár víz
és most már soha többet nem kell
beveheted az összes gyógyszert
kérlek vedd be az összeset
utánad könnyebb gyilkosnak lenni
én kötöm fel az állad kendővel
pénzzel is én ragasztom le a szemed
csak soha többet ne lássalak lemondani
mert a halál az akarat csúcspasszivitása
3:00
megbeszéltük, hogy beszélünk – mondta
megbeszéltük, hogy találkozunk – ezt is
a hallgatásba belátni csak féligazság
gyerekkorom gyilkos oroszlánja ül mellettem
és sírtam, amikor megölték az őzanyát
és sírtam, amikor az oroszlánkirályt
és sírok most is, amikor a szem csak átmenet
megkönnyeztek engem a halál félelmei
s az ő fájdalmai körülvettek engem
*
akit nem akartak
hogy megszülessen
a halálról fog prófétálni
mert beleszóltak valamibe
ami visszafordíthatatlan
6:12
többet nem csak szép test vagy
hanem értelem akarás a szétcsúszott időben
egy elfajzott város átmenet-létében
a gonosz arc, az elcsukló hang
a gyerek benned mind az enyém
7:25
anyám halott arca gonosz a tükörben
én vagyok ő, negyvenévesen, egyedül
megcsaltam őt apámmal, sose bocsátom meg
de ha kimondom, jobb
*
a vér elválaszt
Kócsó Alexandra 1998-ban született Aradon. 2021-ben végzett a BBTE Bölcsészettudományi Karán, jelenleg a mesterképzést a Római Katolikus Teológia Karán végzi pasztorális tanácsadás szakon.
