.svg)
Dacian Andoni: Clay
A fűben
(Iarba)
Fekszem a fűben
Fekszem a fűben az erdő szélén
Ha borjú volnék
Esküszöm, mind megenném
Majd borjúból bosszúból lennék ember
Hogy megegyem a borjút, aki ehetett a fűből.
Fűszagot érzek a fűben ülve
El vagyok eléggé érzékenyülve
Nő a szakállam a fűben ülve
Zöld leszek, és belenövök a fűbe.
Fekszem a fűben,
Ha nézem, csak nekem zöldell – lakik egy
Pók a kocsimban,
Mindig beszélek hozzá, jófej.
Szól egy hang,
egy gyönyörű hang: legyek borjú,
Hogy értsem az embert, aki érti a pókot
a kocsi mélyén…
Fűszagot érzek a fűben ülve
El vagyok eléggé érzékenyülve
Nő a szakállam a fűben ülve
Zöld leszek, és belenövök a fűbe.
Fekszem a fűben,
A fekvés a legfőbb művem.
A fű ott bennem
Hallja, hogy fekszem a fűben.
Az agyamban
béke van és egy borjú
s minden ködhalmazállapotú –
Repül a házam
Repül a szájam
Repül a kedvenc salátástálam
Repül az árnyam
Repül a lábam
Átmegy a falon, de jön is utánam
Repül az áram
Repül a májam
Zenél a szél, mint egy szimfóniában
Repül a váram
Repül a lázam
Repül az ágyam
Enyém a borjú
Megértem, mert ott lakik bennem
Enyém a fű is
Ami bent nő az emberekben
A természet betölt engem
Tetőtől talpig természet lettem
Hogy értsem a borjút bennem,
aki megért engem
Fűszagot érzek a fűben ülve
El vagyok eléggé érzékenyülve
Nő a szakállam a fűben ülve
Zöld leszek, és belenövök a fűbe.
Felejtős
(Am uitat)
Ott feledtem a kisöcsém a vécén
Félig papucsban maradtam a végén
A fésűm is ott maradt a gubancos hajamban,
Amikor hívtál, ennyire rohantam.
Két bőröndöm maradt az állomáson,
Trikóban jöttem el a házból, de nagyon
nem is fázom,
A bankkártya az ATM-ben, s a kulcs
maradt a zárban,
Amikor hívtál, én egy percig se vártam.
Odakinn nagyon hull a hó,
Elakad a vonat s a kisautó.
Ahányszor hívsz, én nem tudok elérni hozzád,
S te annyit mondasz: Nem baj, így is jó.
Egyszer aztán arra jöttem rá,
hogy ez olyan trükk, amit direkt csinálsz,
Hogy neked akkor jó, ha nagyon hull a hó,
S csak akkor hívsz, ha nem lehet
elérni hozzád.
Búvalbélelt lettem én,
És te – azonnal eltűntél.
Azt nem tudom, hogy hívtál-e azóta,
Mert csak eltűntél, s már mentem utánad
nyomban.
A nyomodra még nem leltem,
De nagyon bíztam egy hepiendben…
A szomszéd
(Vecinul)
A szomszédom nem alszik éjjel
A motozása megöl
Mindenféle zörejek szűrődnek át
A lakása felől
A szomszédom nem alszik nappal
Követi a gyerekeket
Az iskola előtt leskelődik
Hogy miért, arra gondolni sem merek.
A szomszédom gyanús nagyon.
Feljelentést írtam – ezt nem hagyom.
A rendőrség azt mondja, ne túlozzak,
De közben gyűjtöm az adatokat.
A szomszédom sohasem alszik.
Valamin folyton ügyködik.
Egy profi gyerekmegfigyelő
Most már biztos: játékcsempész ő.
A szomszédom nem alszik éjjel
Ezért nem alszom én sem
Tengernyi játék zöreje szűrődik át az éjben
S ez szép, ez szép – táncolok rá, ahogy
soha még.
Balázs Imre József fordításai
Ada Milea előadóművész, dalszövegíró, 1975-ben született Marosvásárhelyen. A besztercei Alan Rebreanu főiskolán szerzett diplomát, majd a vásárhelyi Színművészeti Egyetemen diplomázott. Tagja volt a vásárhelyi színtársulatnak. Jelenleg szabadúszó előadóművész. 1997-től jelennek meg lemezei.
