.svg)
Most, kábé 12 év után, újra lett egy biciklim, Karától örököltem meg, jelenleg a szerkesztőségben pihen.
Mire elkészülnék, a lakásban nem lesz senki, / messze járnak már, kiket szerettem, / hajuk rég megőszült, ruhájuk csupa folt, / nem tudtak tovább várni rám, hajtogatják.
A talpas, festett díszítésű, zöld üvegpohár a magánembert idézi, nem a harcost.
A katona bal kezéről hiányzott a gyűrűs- és a kisujja, amit elmondása szerint néhány évvel korábban, valahol a Jütland-félszigeten hagyott el egy svédekkel vívott csatában...
Halj meg, / s jóllehet téged már hidegen hagy, / felgyorsul körülötted az ügyintézés.
ketten gereblyéltünk apám és én / a kupacokat talicskára tettem / s hátravittem a ganyédombra / kicsit fölöslegesnek tűnt ez az egész
Ülőketrón, kefejogar – / uralkodom alattvalóimon. / Béke van. És bőségzavarban vagyok.
Lehet, többé nem indulok harcba, / Lehet, csak a lázadáshoz nem értek. / De nem elég némán megsimogatni / A csecsemőt, aki egyre kövérebb.
